2018-ban sokat foglalkoztam az IFR tanácskozáson előkerült témákkal, amiben központi kérdés volt a szociális, szocializált viselkedés a fajtában.

Ezen keresztül a finn karakter teszttel ismerkedtem, a kutya természetének vizsgálatára kidolgozott anyagokkal. Eközben eszembe jutott, hogy az IPO vizsgaszabályzatban is lesz változás, ahol szintén említésre kerül a szocializált viselkedés, a kutya közömbössége. Nem éreztem lényeges változást az IPO és IGP szabályzat között, csak egy idő után tűnt fel, a megfogalmazás egyszerűsége, két témára bontása a régi követelménynek.

Más elvárások?

Talán csak egy szemlélet váltást mutat. Jelez egy társadalmi igényt, hogy mindenki számára érthető szavakkal írja le, milyen viselkedést várunk a kutyától, milyen természetes viselkedés az, amit kedvelünk a vizsga, verseny pályán kívül is?

Mindig volt ilyen vizsgálat, ahol a kutya természetét figyelték, de talán túl rutinszerűvé vált? Nem tölti be a szerepét?

Máshol, pont úgy, mint itthon a verseny kivételével lazán kezelték ezt a részt , lényegtelen elemnek látszott?

Több ember, több bíró másként kivitelezte ezt a vizsgálatot?

Vagy a kutyák viselkedésének vizsgálata csak a gyakorlatokra koncentrálódott, és az ott mutatott teljesítmény volt csak a döntő, ha már eljutott a vizsgáig, a nyilvánvaló “vézen” hibát is figyelmen kívül hagyták?

Esetleg “kiderült a trükk”, hogy kiképzéssel, kényszerrel, a kutya alap természetének hiányossága  ( “jellem”, “karakter”, ” vézen” )  rejtve maradhat? Vagy “késő” már ezzel a vizsga napján szembesülni?

Teszem fel magamnak a kérdéseket, ami költői.

IGP 
IPO
Szerintem evidens

Mindig azt gondoltam, hogy a vizsgázott, sport, versenykutyák figyelmes, kiegyensúlyozott, nyugodt, fegyelmezett viselkedésükkel megmutatják, hogy szocializált ebek, a hétköznapokban is helytállnak, természetes részei ők az ember -kutya alkotta közösségnek.

Viszont nem tagadható

A valóság, sok esetben nem ezt bizonyítja. A pálya munka és a civil életben való fegyelmezettség, kiegyensúlyozottság nem mindig fedi egymást. Számomra ez főleg olyan esetekben hangsúlyos kérdés, amikor a tenyész kiválasztás zajlik.

Sok helyen elterjedt gyakorlat, hogy megszokott pályán, néhány ember társaságában zajlik a rendezvény, begyakorolt szituációban.  A kötelező kűr lefutása, az X-elhető bírálati lap lett a cél, a kutya lényének, viselkedésének megismerése helyett. Ráadásul még a bíró sem idegen, objektív szem, hanem szolgáltató, aki pecsétet, engedélyt ad!

Lenne igény?

Itt jött a gondolat, hogy talán lenne igény a kutya tulajdonosok részéről, hogy megismerjék a kutyájuk természetét, még tét nélkül, felmérő jelleggel. Ami régen természetes volt, naponta sok ingernek kitenni a kutyát, közlekedni, sétálni vele, más más helyszíneken, na az ma már szinte kivitelezhetetlen a zsúfolt városokban. Vidéken meg még sok helyütt, meg sem honosodott. Ezért itthon is el kellene gondolkozni egy egyszerűen végrehajtható, fiatal kutya viselkedés teszt bevezetésén.

Milyen legyen?

Olyan, amire nem kell készülni , felkészülni, csak oda menni. Majd azon segítőkész, felkészült, gyakorlott kutyások szakszerűen le bonyolítják a tesztet, aminek az eredményét rögzítik, szakszerűen értékelik. Lényeges, hogy ne bevételszerző megmozdulás miatt szerveződjön, inkább baráti, közösség építő jelleggel legyen megrendezve, de azért ne nélkülözze a szakszerűséget, valódi természet vizsgálat, karakter  teszt , rajzolódjon ki.

Kitől kérdezel, ha nem jársz kutyaiskolába?

Eladott kutyáink gazdái, hozzánk fordultak, ha valamit nem értettek a kutya viselkedésében vagy problémát okozott egy egy helyzet kezelése. Mi meg adtuk a választ. Tehettük, mert előttük jártunk, sokat tanulva, kutakodva a szakirodalomban, no meg a gyakorlatban végig járva azt az utat, amit a rottweilereink nevelése, kiképzése során megtettünk.

Ma?

Egyre kevesebb rottweileres van és, nem lenne hátrány, ha kinevelődne az utánpótlás. Valami újjal kellene próbálkozni, mert az eredeti célok, 30 év alatt sem valósultak meg. Húsz éve egy helyben totyogás, sőt visszalépés van. Így nincs kockázat, hogy lerombolunk valami jól működő dolgot.

Nosztalgia – Szocializált kutyákról

Amikor még természetes módon laktunk a lakótelepen, és senki nem kapott frászt a rottweiler látványától. Sőt ! Elismeréssel tekintettek a kutyákra, büszkén jelezték, hogy megismerik a fajtát , “ők rottweilerek ” 

A képen szereplő két kutyát , azért választottam ki , mert ők nem a városban nőttek fel, de kérdés se volt, hogy szocializáltak, a városi környezetbe is probléma nélkül beilleszthetőek. Crisz három éves volt amikor a lakótelepre került, csendes vidéki nyaraló övezetből, Gabi meg egy tanyáról 1 évesen.  

Mi sokkal rosszabbul éreztük magunkat  a lakótelepen ismét, mint a kutyák, pedig akkor még, életünk nagyobbik részében ott éltünk, ott nevelkedtünk.

Évtizedekkel később se volt gond, hogy bemutassák a kutyáink, hogy gond nélkül beilleszthetők a társadalomba, sem emberre, sem kutyára nem veszélyesek. 

Kutyáink

Természetesen nem kertbe zárva nőttek fel, nem nyersek, de jó nevelést kaptak!

Különbözőek

Természetük hasonló, de nem egyforma, mint ahogyan nem egyforma a gazdák elvárása sem a kutya felé.

Lazításként egy aranyos példa, hogy a fiatal állatok, hogyan szocializálhatók egymáshoz.

Szocializált viselkedés