Történet arról, hogy a tenyésztők mennyire szerették vagy tisztelték egymást. Nyilvánvaló tény az elmúlt évek történéseit szemlélve, hogy semennyire! Az első reakció mindig az irigység, a féltékenység, a leszólás volt, és ma sincs másként.

Persze nem veszed azonnal észre a rosszindulatot, és nem is gyanakodsz igazán, csak meglepődsz rendre, amikor visszajut a pletyka, a tényleges sporttársi reagálás. Több évtized után, én azért már nagyon rutinosan összekapcsolom a dolgokat, de így is lépéshátrányban vagyok, mert mindig váratlanul ér az értelmetlen áskálódás, irigység.

Személyes példán keresztül tudom szemléltetni mire is gondolok. Tanulságos esetek, lezárt szakaszok, amik azért mély nyomott hagytak a maguk idejében.

 

Első példa

2004. augusztusában MEOE Rottweiler klub vezetőség választás volt, egy év agonizálás után. Engem vezetőségi tagnak választottak. Később derült csak ki, hogy csalódás volt az eredmény, mert másként képzelték el, mint ahogy azt felém kommunikálták. Elindult a munka, vezetőségi ülésekkel. A harmadik ülés után kiderült kilógok a sorból, kényelmetlen volt az őszinte hangnem. A többiek egy csapatot alkottak, legalábbis a látszat ez volt.

Ráadásul

2004. novemberében a Kutyaszövetség újságban, ami kutyás lap volt akkor, megjelent egy cikk rólunk, mint tenyésztőkről, a rottweiler fajtaismertetővel együtt. (2011-ben megszűnt a lap)

Sportbarát-ként Kiszely Hedvig felháborodott levelet írt az újság tulajdonosának, főszerkesztőjének, Juhász Lászlónak, hogy miért minket mutatott be. Azzal indokolta a levél megírását, hogy a rottweileresek utálnak minket, így ez a bemutató csak árt a fajtának, mert megosztja a rottweileres tábort. Különben is, Petrás Antit kellett volna támogatni, meg a Rottweiler Tenyésztők Egyesületét, hiszen ők képviselik a MEOE ellenzéket, nekik van helyük az újságban. (kézhez kaptuk a levelét, olvastuk – és megdöbbentünk)

Sportbarátok-ként Bán Mihály, Kalmár Zoltán, Jánvári Tibor, csapatban elhatározta, hogy közgyűlésen visszahívnak a vezetőségből. Ehhez elég volt Forgács Marit mozgósítaniuk, hiszen nyílt vitáink voltak vele évek óta. Sikerült az akció. 2004. december 16-án, a közgyűlésen megszületett a határozat. Visszahívtak. Az előretolt ember Szaicz Gábor volt, aki remekül felvetette a javaslatot és az alkalmatlanságomat hangsúlyozta. Az egész akció szabálytalan és törvénytelen volt. Másfél évbe tellett, mire sikerült belátásra bírni a vezetőséget és látszólag rendeződtek a dolgok. Eközben volt egy fél éves klub felfüggesztés, mert a kezdeti egyetértés és barátság oda lett.  2006-ban ismét vezetőségi tagnak számítottam.

Olvasd kennel bemutatót, ami ártott a fajtának sport barátunk szerint

ITT

A fajta leírás

ITT

Miért reagáltak így

Újabb csapás a sportbarátok hiúságára, csak arra koncentráltak, hogy ez milyen nagy előny nekünk. Eszükbe sem jutott, hogy nincs miért előnyt szereznünk, már így is fényévekkel előttük járunk. Kiállítási címekben nem, de tudásban és tapasztalatban biztosan. 2007-ben egy újabb fajta népszerűsítő film készült, ahol mi szerepeltünk. Egyszerűen csak igent mondtunk a felkérésre, nem mi kerestük a lehetőséget.

ITT

Büszkén megosztottam, kutyás fórumon beszélgettünk róla. Kalmár Zoltán vezetőségi tag részéről, annyi reakcióra tellett, hogy megjegyezte: Soma a kisfiú biztos nem lesz rottweileres, nem szerette meg a fajtát, mert az utolsó mondata a nyálas harangról szólt. Azonnal meglátta a negatívumot és szóvá is tette.

A többiek úgy tettek, mintha nem is látták volna. Továbbra is számon kérték, hogy tenyésztőként miért nem teszem ezt vagy azt, miért nem vizsgázom.

2009-ben egy újabb felkérés, majd megjelent egy újabb videó, fajtabemutató. Erről az időszakról készítettem összefoglalót kettőt is. Bemutattam, hogy aktív tenyésztőként milyen eredményeket tarthatunk számon, és MEOE tagként, tisztségviselőként miként képviselem a fajtát, segítem a klub munkáját.

ITT

ITT   

Erre az időszakra már teljesen átrendeződtek a viszonyok és én egyik szervezetnél sem voltam tag. MEOE Kuvasz fajta klubjába fizettem tagdíjat és a MEOE szolgáltatásokat úgy vettem igénybe.

Amit most leírtam csak kiragadott példák, de jól jellemzi a közhangulatot, a befolyásoló hangadók magatartását. Folyamatosan a guta megüti őket, ha azt érzik más valahogy előbbre jutott, és bármilyen elismerést kap bárhonnan. Nem áll másból a kommunikációjuk, mint más szapulásából és önmaguk sztárolásából. Persze e mellett a nyilvánvaló simlijeik tisztán látszottak, látták is sokan, de mindenki csendben volt. Kivéve a híveiket, akik kötődtek hozzájuk valamilyen módon. Ők lelkesen támogattak mindent és adták a segítséget.

Ez nem meglepő, lelkes, elégedett kutyást a legkönnyebb megvezetni.

Kapcsolódó téma

Elgondolkodtató a klubtagok egymáshoz való viszonya is. Példaként megint személyes  élmény , hogy  a ma meghatározó személyek viszonya hozzánk is változó volt régen és most is. Kettő csoportra osztható.

Barátból lett áruló.

Jellemtelen húzásért, amit csapatban követtek el, 1985-1992-ig tartó barátságunk megszűnt sokakkal. Majd néhány év után bár nem lett szoros baráti a viszonyunk már, de kutyásként esélyt adtunk egymásnak ismét. 1997 végétől, Petrás, Kiszely párossal egy kutyaiskolába jártunk, nem voltunk ellenséges viszonyban. Én biztattam Petrást, hogy jöjjön a Happy Dogra, mert ott jó a szakmai munka, és ha versenyezni akar, sokat tanulhat. 1998-ban támogattuk az IFR VB-re kijutását, Viktor segédként, nyomfektetőként segítette, Győző, én mellé álltunk és a MEOE sportbizottság felé, a fajtaklub támogatását, ajánlását adtuk.

Eszünkbe se jutott keresztbe tenni neki, hogy kijusson, sőt pénzzel támogattuk. Tettük mindezt úgy, hogy átléptünk azon a jellemtelen húzáson, amit 1992-ben műveltek a Fajtaszakosztály választáson. Évekig ki voltak tiltva tőlünk, mert oda lett a bizalom. Szóval tiszta lappal indulhattak, kaptak még egy esélyt, a rottweiler, a munkakutyázás szeretete okán.

Látszólag nem is volt baj, hacsak az nem, hogy sose tűrték a kritikát. Bizony a „nem jó” rottweiler a barátaink, ismerőseink kezében se válik azzá. Ennek Győző hangot is ad mindig, sose rejti véka alá a véleményét, amit nem kedvesen, nem tapintatosan fogalmaz meg.

Én is kritikus vagyok, de kedvesen fogalmazom meg, segítek, hogy megértse mi a tényleges hiba. Akkor azt képzelem, hogy megértette, változtatni fog, a saját érdekében.

Hát nem! Sőt! Gyűlölködik, miközben lappang és alattomos, mert továbbra is barátként játssza meg magát.

Teljesen más történet, aki nyíltan ellenséges az első perctől fogva, ahogyan megismerkedünk.

Ilyen ember nem sok van, hiszen őszintén, nyíltan beszélni nem szokás kutyás körökben, de azért akadt néhány ilyen is. Nyíltan háborúskodott, vitatkozott, áskálódott, szervezkedett ellenünk Forgács Mari, pedig még csak meg sem ismerkedtünk személyesen! Kezdő kutyásként egy bizonyos kör ellenünk hangolta és ő belevetette magát a sűrűjébe!

A szervezet közgyűlései, rendezvényei okán, tudtunk egymásról, de nagyon más elképzelésünk volt a kutyázásról, a rottweilerről és mindketten erős igazságérzettel megáldva, hittünk a saját igazunkban. 10 évig tartott a rossz viszony, majd egy fordulat állt be. 1996-2006-ig tartó időszak után, változás állt be a kapcsolatunkban.

Elnézést kért az eddigiekért, és igyekezett tanulni, korrektül viselkedni. Sikerült neki. Pozitívan lehetett befolyásolni, így megtaláltuk a közös hangot.  Minden hibája ellenére, sokkal többet tett, tesz a közösségért (meg persze önmagáért is), mint a Petrás, Kiszely vagy Kalmár, Bán fémjelezte csapat. Egyik 19, a másik egy híján 20! – illik ide a közmondás, ez tény. DE! Ő nem követett el olyan csúnya árulást soha, mint a vélt barátaink! A határokon belül mindig korrekt maradt.

A most létező rottweiler klubok központi szereplői nem barátok.

Érdekszövetségeket kötnek. Így lehet az, hogy időnként harcolnak egymással vagy szeretik egymást, ahogy az érdekük éppen kívánja. A pozíció nagyon fontos számukra, mert anélkül nem lennének sikeres kutyások. Hiszen az eredményeik sokszor megkérdőjelezhetőek, amit egyedül a kezdő kutyás nem lát!

Munkakutyás szakmai berkekben nyilvánvaló mit gondolnak róluk, de az egy elég zárt közösség, ami szintén érdekszövetség. Ebbe bele láthat valaki, aki nyitott szemmel jár és elég sokáig  szemlélődik. Nem is marad el a csalódás , sokszor az elfordulás sem .

Kné Tünde 2019. május 1.