Wendi Kraliczky Snezik CS – Vanda, hívónévvel. Szinte csak az utódain keresztül dolgoztam fel az ő történetét. Így írtam róla lányai és első fia kapcsán

Amikor egy elhatározás megszületik, végre is kell hajtani. Keresed a módokat, hogyan lehet. Azok a szukák, akik itthon voltak, ilyen olyan indokkal már nem tudták teljesíteni a tenyész szuka elvárásait. Nem sikerült fedeztetni, rendszeresen üres maradt, vagy az utód ellenőrzésnél nem tolerálható hibákat hozott.

Vagy egyszerűen, az új utakhoz új alapok kellenek.

1988-1991 ADRK minta és hatás. Mivel Németországból kölyök kutyát hozni, nekünk megfizethetetlen volt, ráadásul a kockázat is aránytalanul nagy, növendék kutyában gondolkoztunk. Egy szukában, aki megbízható tenyészetből származik, alapképességeiben jó, kiváló természetű, küllemében mutatja a véglegesnek tekinthető formát. Nagy méretű, túl van a fogváltáson, maximálisan egészséges, természete magabiztos, határozott, de kiegyensúlyozott. Ezt a kutyát már nem itthon kerestük, mert addigra kiderült, hogy egészen más kutyát tartunk és szeretünk, mint tenyésztőtársaink.

Kutyás kapcsolataink révén Csehországból hoztunk egy szukát, Wendi Kralyzki Snezik , azaz VANDÁT. 

Az ő tenyésztőjéről annyit kell tudni, hogy 30 éve tenyésztett abban az időben már rottweilert, nagyon sok sikeres kutyáját láttuk, sokról hallottunk.

Az első rottweiler szukák  is az ő közvetítésével kerültek be Magyarországra. Maria Lokniska  több saját tenyésztésű kutyát hozott kiállításra, így neve tenyészete, nekünk némi garanciát jelentett. Náluk, a „bonitáció”, azaz a tenyész alkalmassági vizsgálat mindvégig kötelező volt. Nagy hangsúlyt fektettek a kutyák munkaképességére.

A múltban,(1970, 1980-as évek) minden új dolog csak kelet felől jöhetett, így az 1988-as év mérföldkőnek számít, akkor sok dologra rácsodálkoztunk, új dolgokat tanultunk. Győző választott, ő döntött, hozta haza a kutyát.

Vettük, sok pénzért és az első almából 2 visszajáró kölyökért. 10 hónaposan Csehországból, Alaxander Kockás segítségével. Kockás Sanyi, Ali Koc-ka és Cila Koc-ka tenyésztője volt, innen az ismeretség és a barátság.

Szóval, lett egy szukánk, aki 10 hónapos volt, 61 cm magas, izmos szikár, igen jó temperamentummal. Jól teljesített őrző-védőben. HD mentes, sötét szemmel, pigmenttel, korrekt testfelépítéssel, de nem volt klasszikusan szép. Biztos nagyon jó küllemmel rendelkezett,  ami nem az itthon köztudatban lévő nagyon jó minőség. Picit határozottabb stop, mélyebb és teltebb mellkas, jobb szögelések és akár sokszoros győztes is lehetett volna. Nem erőltettük, a kiállítási karriert.

Addigra már tudtunk annyit, hogy nem kellett a bíróktól várni, hogy elmondják milyen a kutyánk és min kellene javítani. 19 ÉV volt addigra mögöttünk, rottweilerben, kiállítás, munka, tenyésztés.

Természetesen Szakosztály tenyészszemlén, az akkor még NEM KÖTELEZŐ, csak ajánlott HD röntgennel , vezettük fel.

Amikor tenyész korba került, (1992) adott volt a lehetőség, hogy itthon fedeztessük a saját kanukkal, (Siroccó Gigi) de rábeszéltem  Győzőt, hogy vigye ki Németországba és fedeztesse be Norisszal. Sok út és sok pénz német márkában fizetve, amit azonnal a fedezéskor le kell tenni, de kockáztassunk, mondtam én.

Meghatározó ős volt ő is, mert egyenlő mértékben járult hozzá az almok sikerességéhez, hiszen a szülők 50-50 % százalékban adják át génjeiket utódjaiknak. Mivel három kannal fedeztettük, volt rálátásunk arra is, hogy milyen fontos az anyai hatás.

Anyai hatás

Mára már, több évtizedes gyakorlati tapasztalat, hogy az alomban töltött idő meghatározó a kölyök életében. A tudományos kutatások, már másnak is elérhető elmélete, erősít rá a tényre!

Ide teszem a régi összegzést, ami utód ellenőrzés eredménye, a jegyzeteim alapján. Ez azért kép formátum, mert nyilvánosan megjelent Rottweiler szaklapban, a 90-es évek közepén. Azt szkeneltem be, már a régi honlapra is, felkerült. 1991-től 2001-ig élt velünk Vanda.


Utódokról részletesen írtam, először 2007-ben, majd a mostani, új honlapra feltettem  https://siroccorottweiler.hu/a-masodik-15-ev/

Vanda kutyánkról 1991.