Arnold kutyánk nagyon erős, domináns kan kutya volt, de soha nem kezdeményezett verekedést. Ha mégis verekedésre került sor, a kutyát fellökte, ráfeküdt és nagyon csúnya morgással a földön tartotta. Ily módon, a nagy ijedtségen kívül nem okozott komoly sérülést. Nem volt ellenfele, mivel mindig győztesként került ki a” harcból” nem volt miért izgulnia.

Néhány év múlva

Hat éves volt, amikor hozzánk került egy 1 éves kan kutya, amelyik szintén rottweiler volt.
Sétálni indultunk a két kutya viszonylag jól meg volt egymással, némi berzenkedés, morgás, de férjem tartotta az egyensúlyt a két kutya között. A patak partján viszont az addig elfojtott feszültség egy hatalmas verekedésben tört ki. Arnold a szokásos technikát követte, de döbbenetére, nem sikerült az első mozdulattal fel lökni a kutyát. Sőt az még harapott is. Na akkor láttam életemben először komoly verekedést kutyák között. Nekem kezem- lábam remegett, még jó hogy nem nekem kellett szétválasztani őket. Később azt is meg kellet tanulnom, de addig még eltelt néhány év.

Verekedés a kutyák között

A lehető legrosszabb megoldás, amikor a verekedést úgy akarod megakadályozni, hogy a kutyád fojtod, feszegeted, ütöd. Ilyenkor próbálj higgadt maradni és nem a legrosszabbra gondolni, most megöli! Hidd el, a kutyák jól megoldják egymás között. Némi pózolás és erőfitogtatás után, a fegyelmezettebb kutya a másiktól elhívható.

Általában az azonos nemű kutyák között tör ki komolyabb verekedés.

Akkor meg kellene várni mindkét gazdinak, hogy a kutyák olyan pozícióba kerüljenek, hogy a két hátsó lábuk felemelésével egyszerre széthúzhatók legyenek. Csak így elmondva ennyire bonyolult, bár némi rutint kíván.

Tilos ütni, rúgni a másik kutyát, a sajátunkat sem, mert még nagyobb harcra ingereljük őket.
Ha kölyök és fiatal korban a kutyák jól szocializáltak, lehetőségük van játékra, játékos harcra, mindent jól megtanulnak. Ismerik az erejüket, a másik kutya jelzéseit.

Sajnos nem mindig ilyen kutyával találkozunk.

Akkor én bizony hagyom, hogy a kutyám tegye a dolgát. Persze amikor kiderül, hogy az én kutyám erősebb, hallgathatom a szózatot a verekedős, gyilkos rottweilerekről, akkor én sem túl nőies hangnemben szoktam reagálni.
Ha véletlenül az én kutyám fegyelmezetlensége a balhé oka, igyekszem megnyugtatni a másik tulajt, sűrű elnézések közepette.
DE azt a luxust, hogy egy rottweiler fegyelmezetlen legyen senki nem engedheti meg magának.
Kné Tünde

Verekedés