Hús az ebéd. Nekiláttak, ahogy a táp evésnél szoktak. Mindenki a tál körül. Ketten egy húsra nyúltak rá, de az erőszakosabb elszaladt vele, elbújt, hogy nyugodtan megehesse. A másik is messzebb vitte a kincset. “Ösztönösen elvonultak a megszerzett zsákmánnyal. Ki közel maradt, ki távolabbra vitte a húst. Még nincs morgás, semmilyen nyugtalanság. Az egyik kicsi el is bújt a hússal. Az első hús története J-alom 2013.
Az egyiknél látszik, hogy neki fontosabb a hús valamiért.
Az első lendülete volt, hogy kikapta a húst, megküzdött érte, elmenekítette, elbújt vele. Ráközelítettem a fényképezőgéppel, nyugodtan evett. Láttam a testtartásából és a nézéséből, hogy nagyon fontos számára a hús. Én tudtam, hogy mit fog tenni, ezért a felvétel kedvéért provokáltam picit. Csak azért, hogy megmutassam, nem gonoszságból, nem indokolatlanul agresszív! Amíg nem göngyörgettem meg a hátát, teljesen nyugodtan evett. Tehát én provokáltam ki a morgást. A morgással jelzett “enyém, maradj távol”
Tanulság
Ha nem akarsz megijedni, ne provokáld, hagyd békén! Fontos szabály, tiszteld, vedd figyelembe a kutyát, neki is joga van a nyugodt evéshez! Ez a morgás, odakapás válasz az én viselkedésemre! Öt hetesen, ösztönös reakció, amit a természetes étel szaga, íze vált ki. Eddig csak szoptak és naponta egyszer kiegészítésként kölyök tápot kaptak.
Ahány kutya, annyiféleképpen reagál.
Amikor rájöttek, hogy a húst több idő megenni, mint a tápot, picit szétszóródtak és valamilyen módon mindenki ragaszkodott a saját porciójához.
Ilyenkor nézem a kutyát, látom a szemén, a testtartásán, hogy fontos neki amit eszik. Ha békén hagyom nem kell védekeznie. Ám a szeme ekkor is elárulja, speciális rottweiler nézés, hogy alulról felfele néz! Azt jelzi, hogy ne közelíts, ez az enyém! Amikor csak ráközelítek a géppel teljesen nyugodt addig, amíg nem provokálom, nem nyúlok hozzá! Azt már megszokták, hogy ott állok, mellettük vagyok, amíg esznek.
Miért állok ott ?
Azért, mert tanítom!
Mi ebben a tanítás?
Megtanulja a kicsi kutya, hogy bízhat bennem, nem veszélyeztetem az ő ennivalóját! A domináns, a vezető én vagyok, én biztosítom számára az élelmet! Nem kell levernem, én nem az erőm, az eszem használom. Ember vagyok, aki gondolkozik, és irányítja az eseményeket. Nem kiabálva, csapkodva, meg felháborodva teszem mindezt, de csendben kommunikálva, amit a kutyáktól lestem el. Jelek, jelzések sokasága, amivel a kutyák egymás közt “beszélgetnek”. Sokkal kevesebb a harc, a durvaság, mint azt feltételezték sok évtizeden át. Érdekes mozzanatokat fedezhetünk fel, ha valóban figyelünk és észre is vesszük az eseményeket.
Egymással jól kommunikálnak
Kiürült a tál, a morzsákat szedegetik össze. Egynek van egy nagyobb darab húsa még, a többiektől elfordulva, kényelmesen eszi. A szimatolás eredményeként odaér a tesó és simán elveszi! Semmilyen ellenkezés nincs! Kettőjük közül nyilván ő az erősebb. Ez nem pusztán fizikai erő, sokkal inkább jellem kérdése.
A dominánsabb egyéniség, a rangsorban feljebb álló előnyt élvez, így annak “harc” nélkül átengedi az ételt. Amikor két hasonló habitusú kutya nyúl rá ugyan arra a húsra, akkor hallod, a hörgést , a morgást és a veszekedést. Természetesen aki jobban akarja a húst, az megküzd érte. Akkor fizikailag is oda kell tennie magát, hogy az övé lehessen, de nem harcok sorozatából áll az élet!
Zsákmányszerző ösztön
A nyugalom, az étel átengedése nagyban függ a jóllakottságtól és a motiváltságtól! A táp sose vált ki ilyen reakciót! A hús, a természetes étel szaga ami nagy motiváció, ami az ösztönöket előhívja! Zsákmányszerző ösztön! Amit később használunk a tanításnál, kiképzésnél. Ezért nem leszoktatjuk a kutyát valamiről, de tanítjuk, neveljük! Megtanítjuk az ember szabályaira, szerintünk helyes viselkedésre!
Ittak, még picit bóklásztak, némelyik elvégezte a dolgát (pisi-kaki) aztán, elaludtak. Fárasztó volt az evés. Akkor kiengedtem az anyjukat, aki összeszedte a maradék csontokat, hús fecniket.
Beszédes kutyák
A rottweilerek mindig ilyen beszédesek voltak, ezért minden alomnál megfigyelhető. ITT egy kutya volt az alomban, ezért szóba se jöhetett az “irigység”. Tanult elem se lehet, hiszen a legelső alkalom az öt hetes kutyánál.
Hogyan taníthatjuk jól ? Én így teszem.
Ott álltam mellette, de nem beszéltem hozzá, nem tornyosultam fölé és ideges hangon sem próbáltam szidni, amiért morgott rám. Amikor megette elhívtam egy lépést hátra lépve, és adtam még falatokat neki kézből. Így megtanulja, hogy tőlem nem kell féltenie az ennivalóját, de én vagyok az, aki még adhatok neki. Amikor tálban kapja az ennivalót, ugyanez történik. Mellette állok, de nem beszélek, nem nyúlok a kutyához, az ételhez sem. Amikor megette el hívom a táltól, elvonom a figyelmét, gyorsan felemelem a tálat, teszek bele néhány falatot, majd tartom a kezemben a tálat és kínálom neki. Megeszi, elviszem a tálat, nem hagyom előtte.
Öröm az együtt töltött idő
Majd vissza megyek és picit játszom vele, megdögönyözöm és megsimogatom. Ezt minden evésnél „eljátsszuk” így, napi négyszer vagy ötször, majd háromszor, majd kétszer. Mire felnőtt kutya lesz, döntően megbízik bennem, és nem kell harcállásban megennie a vacsorát! Tisztelni fog, de nem a fájdalmon, a verésen keresztül tanulja meg. Fogalmaztam meg sokadszorra ITT és ITT
Állandó téma
Minden alomnál szóba került az évtizedek alatt. Csakhogy a környezet elvárása jelentősen változott ezen idő alatt, ezért ez sokkal több feszültséget okozott a gazdik körében, mint régen. Pedig a tudomány is azt igazolta vissza amit mi is mindig mondtunk, hogy a morgás kutya beszéd , figyelmeztetés!
Morgás -Tolmács
Figyelj oda, ne rettegj feleslegesen!