Zami története 1995-2001. Szóval a következő kutyám, amit megtartottam, mert „nagyon tetszett” születésekor Zami. Belőle legalább olyan jó sportkutyát szerettem volna, mint az apjából! Ő sem egyedül maradt itthon, mert Győző is választott magának egy másik kant. Aztán volt egy másik kan, ami meg szép volt, és egy szuka, ami igen-igen szép volt!

Szóval, mivel nem álltak itt a vevők tömegével, hogy kifizessék a 40.000Ft-os kölyök árat, megtartottunk négyet, a másik négy kutyánk mellé! Nagy feladat volt, mint később kiderült, de ez egy másik mese.

Kutyaiskolában kezdtük, mint mindig

Szorgalmasan jártunk iskolába, igen szépen fejlődtek a kutyák. Zami volt a kedvencem, Zizi volt továbbra is a legszebb. Zorba, nana, nem voltunk elégedettek a magabiztosságával. Zordot Győző a legjobbnak tartotta, minden általa választott kutyának „járt” a legjobb pozíció. Valóban ő volt a legkiegyensúlyozottabb, domináns kan.

Az isiben, Pestlőrinci KKI, próbáltunk egy kicsit haladni, sokkal több vizsgát rendezni, mint ami addig szokásos volt. Hellyel-közzel sikerült is. Érdekes módon egy idő után az iskolavezetőnk felől érkezett a legnagyobb ellenállás. Ez vitához vezetett, majd a további vita elkerülése érdekében, én eljöttem az iskoláról, lemondva a tisztségeimről.

12 évet töltöttem ott, nagyon komoly törés volt eljönni onnan.

Ebben az időben a MEOE Rottweiler fajta szakosztályban is folyt a szokásos háború. Tisztújító közgyűlés, vita, mellébeszélés. Érdekes módon mindenki nyugtalan lesz, ha a korrekt és szabályos pénzügyi elszámolás szóba kerül, azt valaki számon kéri. Az éppen pozícióban levők nem igen szeretik, ha, a szakmai nézet különbség nyilvánosságot kap. Valamiért a pozíció is fontossá válik, nem egészséges az a hozzáállás, ami ilyenkor zajlik.

Kizártak a szakosztály tagságból, ami nevetséges és jogtalan lépés volt.

Nem kötelező ebben részt venni, ezt csinálni sem, így magukra hagytuk őket, tegyék a dolgukat, belátásuk szerint.  A kutyázást nem hagytuk abba, csak neveltük, sétáltattuk, tréningeztük a kutyákat.

Nyaralás helyett fedeztetni és tanulni voltunk Németországban!

ADRK körung, kiállítás, hasznos tanulmányutak voltak. Iskolába egy hosszú ideig nem jártunk, de némi keresgélés és számomra döbbenetes sporttársi akció után, a Kőbányai Happy Dog kutyaiskolán kötöttem ki. 1997. novemberében kezdtük a beilleszkedést. Igen érdekes dolog nem kezdő kutyásként, „kezdő” kutyásnak lenni egy iskolán. Eltelt néhány hónap, amíg sikerült beilleszkedni. Majd jött utánam a család is.

Rendezvények ahol megfordultam

Zamival voltam 3-4 kiállításon, készült HD röntgen, tenyészszemlén felvezettem.

Ztp-re most sem mehettünk, mert a Független dysplázia bizottság értékelése sem volt elég jó a MÁRK vezérkarának, mint ahogyan dr Zsoldos László hivatalos értékelése sem, Rita és testvérei idejében. Maradt az OMSE, mint MEOE által elfogadott, független sportegyesület.

A mindenkori MÁRK vezérkar lépése, hogy HD kérdésben kérlelhetetlen, régre nyúló emberi dolgok. Régi viták és a rugalmas helyzetkezelés hiánya, ami csak “egyeseknek ” szól. Csalással vádoltak meg mindenkit, aki nem velük volt, nem az ő berkeikbe tartozott. Akkor is és ma is, tesz/tett engedményeket, személyre szólóan.

BH vizsgát tettünk. 1998-ban

A vizsgán nagyon izgultunk. Még nagyon újak voltunk az iskolán.( egy éve jártunk oda) Kezdők voltunk és mégsem kezdő kutyások. Más közeg, más pozíció, de így is tudtunk teljesíteni. 53 pont. Ami gyenge, ahhoz képest, hogy gyakorláskor többet “tudtunk”

Azt mondták a fiúk, hogy én olyan voltam, mint aki sose volt pályán! Simó Gergely bírált.

Aztán készültünk tovább az IPO vizsgára. Haladtunk, ahogyan az iskola rendje ezt lehetővé tette. Az iskola rendje az volt, hogy a tagdíjért, a csoportos foglalkozás, a csoportos őrző-védő járt. Aki vizsgára készült annak társadalmi munkát kellett végeznie, a tagdíjon felül. Nagyon sok társadalmi munkával, nagyon időigényes tréning lehetőséggel lehetett előre haladni. Mindkettőt bevállaltam, dolgoztam, sorba álltam a pályára kerülésért.

Kezdetnek meg céloztam egy hobbi szintű versenyt

Legyőzve minden lámpalázamat, elhatároztam, hogy nevezek a Bende kupára. Őrző-védő fázisban, mert Zaminak az volt az erőssége.

Volt egy kis gondja az eresztéssel. Nekem gondom volt a módszerrel, ahogyan ezt akkor tanították, de a siker érdekében,” ám legyen, győzzön a szakma” felkiáltással, hagytam magam megdumálni. Elfogadtam a kényszert, feltettem a szögest, hagytam a durva segédmunkát.

Hiba volt

Sikerült a kutyát az indokolatlan terrorral elbizonytalanítani. Egy eresztés és egy szemen vágás a lovagló pálcával, csak látszólag maradt nyom nélkül. A rendezvény előtt két héttel, meggyőződésem, hogy ez hibás lépés volt. Ettől nem romlott el a kutya, csak nekem lett egy hatalmas csalódás az esemény. 

A Bende kupa napján esett az eső és valamiért az addig megszokottól eltérően zajlott minden. Már maga az a tény is, hogy sok idegen ember, tömeg,- zavaró volt,- de az izgulásom volt a legnagyobb. Ennél már csak a csalódásom lett nagyobb a végén.

Mi voltunk az elsők, irányított sorsolással, hogy majd tudjak segíteni a rendezvény lebonyolításában. Mint később kiderült, a hazai pálya a legnagyobb hátrányok egyike. A rendezvény napján az addig megszokottól eltérően volt beállítva a pálya. Soha más szituációban nem gyakoroltunk még, nem csak engem, de a kutyát is meglepte a sok idegen inger, követelmény.

Pályára léptünk

Két palánkra fürkészés, felugatás, majd haladunk felfele a második palánkhoz, ott palánk mögül támadás elhárítás (SCH vizsgarend szerint), majd láb mellett vissza le helyett, felfele kellett menni, és a harmadik palánkból kiindulva jött ki a segéd és így hajtottuk végre a bátorság próbát. Számomra ismeretlen és váratlan módon a bátorságpróbát fordítva állították be. Fentről kellett indítani a kutyát, a segéd meg a bejárati kapu irányából jött.

Happy Dog-on  a pálya fentről lefele lejt, ha esik az eső, csúszik is. Aznap szakadt az eső.  Jelentkezés, fürkészés felugatás, rendben, palánk mögül támadás elhárítás rendben.

Bátorságpróba

Segéd szalad szembe – Zami szalad fogna, de, talán rosszul számolta ki a lendületet, nyitott szájjal leesik és elesik. A lendülettől, a szakadó esőben, kicsúszik a lába alóla, fenékre esik, megpördül csodálkozó arccal, majd felugrik és fog, de ekkora a bíró már megállította a gyakorlatot. Megszakítás, nulla pontos gyakorlat. Az addig megszerzett pontszámok érvényesek, értékelés 65 pont.

Nem mondom, hogy valaha kihevertem ezt a csalódást. Az ilyen esetek engem igen letaglóznak, kicsit visszavetik a lelkesedésemet. Nem tudtam az okot hogy, miért így zajlott a verseny, de később megtaláltam a választ rá.

Mély nyomott hagyott

Ha nekem ez az egy kutyám lett volna, ha csak ezt csináltam volna, talán még szorgalmasabban, még kitartóbban készültem volna vizsgára. Nem ez történt, mert a környezetem, a kutyás társaim se adták meg ezt a segítséget. Ami feltétele volt a segítségnek anyagiakban azt én nem tudtam kifizetni. Arra pluszban, a munka és a kutyák mellett már nem tellett. Egyébként is, az elvi kérdés volt, hogy nem vesszük meg a segédek, bírók jóindulatát.

Dönteni kell ilyenkor mi az, ami belefér

A lassú haladás, társadalmi munka, az belefér, a segédek győzködése, az is belefér, a „hobby kutyázás”, az is belefér. Másnak segítés, az is belefér. Vizsgacsalás, variálás, helyezkedés, na, ez nem fér bele! Hát nekem, ezért nincsen IPO vizsgám. AD vizsgám azért nincs, mert nem tudok lebiciklizni 20 km. Szégyen gyalázat, elpuhult vagyok.

Természetesen ilyenkor az első csalódások után, értékelem a kutyát és a saját teljesítményemet. Erősen elgondolkozom, hogy mit csinálhatnék másként. Majd igyekszem megvalósítani. Van, hogy sikerül. Mindez, nem egyik napról a másikra megy, mert élni kell, kutyázni csak e mellett lehet.

Nekem nem főállásom, sem a kutyakiképzés, sem a kutyatenyésztés. Nem ebből élek, és nem is szándékoztam ebből megélni soha. Ahhoz, egészen más felfogás, és teljesen üzleti alapokra helyezett kutyázás kellett volna.

Baleset tett pontot a sport kutya álom végére

Zaminak egy iskolai nap alkalmával, térdszalag szakadása lett, ki volt kötve és a kikötőlánc rácsavarodott a lábára. Jött egy kutya, kitámadt, és zsupsz, a szalag elszakadt. Műtét, lassú lábadozás, gyógyulás.

Ami biztos, az – az, hogy én ilyenkor, tovább tartom, mert szeretem a saját kutyámat. Csak addig és annyit nyüstölöm, amíg neki, nekem örömet okoz. Talán e nélkül a baleset nélkül sem jutottunk volna előbbre? Szerintem igen, mert már jó ideje nincs „másoknak megfelelni vágyás kényszerem”. Zami 2001-ben gyomorrák miatt a kezemben aludt el. Előtte egy évvel a mamája is. Ritám pajzsmirigye mondta fel. Blogbejegyzés módosítva picit, de az eredeti

itt

olvasható .

Zami története 1995.