Liluval öröm a séta, nagyobb területek bejárása nem maradhat el. Sétálunk, Lilu szimatol én nézelődöm, majd jön a “közös akció”. Ami nem más, mint örömet adó feladat mindkettőnknek. Nekem kitalálni, neki jól teljesíteni, majd együtt örülni. Kíváncsiságból, egy új helyzet elé állítottam Lilut. Tárgy keresést variáltam. Nagyrészt látta, amit csinálok, de a fa takarta hol teszem le a tárgyat. Lefektettem, ez maga az első feladat- helyben maradás. Oda mentem szemből a baloldali fához, a fa másik oldalán matattam, majd átmentem a jobboldali fához és ott a fa tövében, a talajtól 20-cm-re levő kis odúba, tettem egy piros kislabdát. Visszamentem a másik fához, időztem egy kicsit, majd Liluhoz mentem.
Ismeretlen tárgyat tettem le.
Ez egy további nehezítés, a helyben maradás után. Sose látta Lilu a labdát, nem játszott vele, új szerzemény volt. Annyi történt, hogy az autóból a zsebembe tettem, mielőtt sétálni indultunk volna, de végül nem vettem elő, csak a haranggal játszottunk. Keresd, biztattam Lilut, aki azonnal keresésbe kezdet. Légszimattal, szemmel, emlékezetből, szemre keres. Azért keresgél fent is, mert szoktam a magas fák ágai közé rejteni a labdát, tárgyakat, arra asszociál, hátha ott meg leli.
Nincs, nem találja.
Így visszajön hozzám, a szagnyomomon, de én ismét keresésre biztatom. Másodszor már jobban használja az orrát, talajon keres. Bele is botlik a szag nyomomba és a reagálásából azt feltételezem, hogy a gumilabda szaga is eljut hozzá! Akkor már céltudatosan keres és meg is leli a labdát! Boldogan hozza hozzám. Együtt örülünk a sikeres találatnak.
A parkolóban még egy kicsit játszunk.
Ez az engedelmes rész. Megkerüli a fákat balra is, és jobbra is. Aranyos kis eminens, hogy elsőre önállóan balra és jobbra kerül rögtön. A jobbra kerülés nem látszik a videón, mert a földön állt a fényképezőgép, de nem igazán jó szöget választottam amikor letettem. Víz ivás, beszállás az autóba, aztán irány haza! (2016. 03. 30.)