Nehéz eresztés egy hétköznapi helyzetben. Ez a videó a humor oldaláról PRÓBÁLJA megközelíteni a sikertelen gyakorlásokat. Nem szakmai videó, abból van több tízezer. A téma ami adta magát, apport akadályon át, mert készítettem egy mobil akadályt, az elszakadt takaró ponyvából. Cintarella, Győző kutyája volt, vele kevesebbet foglalkoztam, mint a sajátommal. Amikor ugyanazt szerettem volna nála is elérni, mint Lilunál, ilyen vicces helyzetbe kerültem. Szerette az apportot, de annak átadása nehezen ment. Nála ez pici kortól megfigyelhető szokás volt, hogy amit megszerez azt vonakodik átadni. Természetesen itt sem eresztett percekig. Akkor ugorj, gondoltam én. Cinta ezt is másként gondolta, mintha nem is tudna ugrani, úgy rúgta szét az akadályt.
Régen azt tanították, hogy fojtva, az erőnket demonstrálva, kényszeríteni kell a kutyát a tárgy átadására. Sose szerettem a durvaságot, no meg elegendő erőm se lett volna hozzá, így más megoldást kerestem.
Rá is leltem, jó régen már.
Viszont a kutyák különbözőképpen reagálnak és meg kell találni a kulcsot hozzájuk. Most, a “titkos eszköz, ami segített” egy pici plüss játékból kiszerelt síp. A síp hangját ismerte, mert többször használtam figyelemfelkeltőnek a fotózáshoz. Zsebemben volt most is és megcsippentettem. Mindig érdeklődve figyelt a hangjára, de ez egy teljesen váratlan reakció volt, engem is meglepett! A szájából kivehetetlen apportfát egy villanás alatt kiköpte! Felcserélte a jót egy még jobbra! Mert a síp hangja kondicionálva volt, finom falatokkal! Igaz, hogy a fotózáshoz figyelemfelkeltésnek szántam, de lám az eresztéshez is megoldás lett!
Mit tanulhatunk ebből? Nem kell szöges, nem kell durvaság, viszont kell gondolkodni és megtalálni az eszközt, a jó módszert, hogy a kutyakiképzés ne küzdelem legyen!
Nevelésről, alap képzésről írtam is egy blogot