Motiváció, labda, formagyakorlatok Dezsi. Halmozott hibák, rossz tréning elképzelés.

Az írásaim zömét kutyagazdik inspirálják, akik elakadnak valahol, vagy magyarázatot adnak arra a beszélgetésben, hogy valamit, miért nem úgy csinálnak , ahogy a tanácsban elhangzik. Én  tudom hol rontjuk el, akár csupa jó szándékból is. Másolunk valamit, tesszük ahogy mondják nekünk, de sehogy se az az eredmény születik, amit mi szeretnénk !  Ennek a videónak is van egy ilyen előzménye. Azért tudok megoldást javasolni, mert magam is átéltem, hogy kutyát kiképezni, csak más kezében látszik könnyűnek és egyszerűnek!

A hibák bemutatása azért készült, 2013-ban, mert Dezsi testvére túlmotivált, széteső lett a labdától és ez gondot okozott  a lány gazdinak. “Átgázolt” rajta a kutya , kék zöld foltokat hagyva a gazdi lábán,  maga után.

A bevezető után jöjjön a történet !

Dezsi feljött tegnap az emeletre és megmutattam neki Kende labdáját. Nagyon megörült neki, gyors és lendületes volt. Egészen izgalomba jött a labdáért. Akkor kigondoltam, jó eséllyel megtudom mutatni, milyen nehéz kezelni Dezsit, ha túl sok hibát követek el.

Egy módszer felületes másolása, ott rejti a hibák lehetőségét, mert a kutya reakciója más lesz, mint amit mi elképzelünk, így öröm helyett, bosszúság forrása a tréning.

Másnap reggel fényképezőgép elő, indult a bemutató készítése. Megvágtam, megszerkesztettem, hogy lásd az eseményeket. Normál helyzetben, ilyen hibákat már nem követek el. A látvány mellett a magyarázatot is megadom, miért történt így, mi az a rengeteg hiba, amit elkövetek.  Dezsi alapjáraton egy nyugodt kutya. Nem izgága, képes nagyon hamar lenyugodni, ha kell.

Viszont jól motiválható, élénk , figyelmes, nagyon apportos, erős zsákmányszerző ösztönnel rendelkezik. Pici korától tréningezünk is rá. Gyors feladat végrehajtásra szoktatom, amihez labdát is használok. Ám nem így , ahogyan a videón látni fogod.

Dezsi nagyon magas ingerállapotba került a labdától, én meg ahelyett, hogy lecsillapítottam volna, tovább ingereltem, és még magasabb ingerállapotba került. Nyugtalan, kapkodó lett, teljesen szétesett a figyelme. Rákerült a póráz, de az csak olaj volt a tűzre, és visszacsatolva sem volt jobb! A kényszer, a pofon se használt! Ez nem meglepő , magyarázatot is tudok adni rá.

Persze nem azt, hogy szívatni akar, át akarja venni az irányítást, falka vezérségre tör, még csak nem is azt, hogy túlságosan domináns , ezért ilyen. NEM. NEM. NEM.

Akkor miért volt ilyen a viselkedése?

Vegyük sorba, leírom mi is történik valójában.

Reggel van. Ilyenkor szokott játszani az anyjával és a nagynénjével felváltva. Aztán picit foglalkozom mindhárom kutyával egyenként. Ekkor Dezsit első kertbe viszem, vagy fordítva, őt hátul hagyom és az egyik szukával foglalkozom elől.

Ez a videón, a kert közepe. Ezen a részen ritkán gyakorolunk, mostanában így indulunk sétálni, mert itt áll az autó. Most is nyitva a csomagtartó, benne a boksz, amibe utazik. Amikor előre engedtem, lelkesen száll be az autóba, “megyünk sétálni”. Kihívtam, mert másra készültem. Már ettől izgatott lett, hogy nem szállhatott be a bokszba és nem indulunk el, ahogy várta. Az izgatottságára rátettem egy lapáttal azzal, hogy elővettem a tegnapi “kincset”, azt a labdát, amivel még nem játszotta ki magát, újdonság varázsával hat rá.

Nézd a videót!

Megjelöltem számmal a klipeket, 5-6 perces események, amik óráknak tűnnek és nem könnyű nyugodtnak maradni.  Az tuti, hogy nem én irányítom az eseményeket, hanem a kutya!

Egyes számmal jelölt klip

Nem adtam oda neki a labdát, de előbb feladat végrehajtásokat kértem tőle. Természetesen nem úgy hajtotta végre, ahogyan “tudja”, ahogyan mondtam neki, ezért nem jutalmaztam meg. Se a labdával, se szóval, se klikkerrel, se falattal. Csak ingereltem és mondtam csak mondtam, húzgáltam előtte, meg előle a labdát. Bár egy kis idő múlva megjutalmaztam a labdával.

Ez a kis idő – emberi észjárással kicsi idő, a kutyának túl sok inger, túl nagy a motiváció! Mivel nem kapja meg időben a jutalmat,  az izgatottsága nem tud lecsökkenni. Folyamatosan magas ösztön állapotban van,  ideges, kapkodó, nem koncentrál a feladatra. Ebben az esetben ez nagy hátrány, nem segíti a tanulást.

2 számú klip

Feltettem a pórázt, hogy na, majd most kényszerítem, korrigálom a pórázzal! Rosszabb! Egyre nyugtalanabb! Ugrál, föl kapkod a kezem és a labda után. Időnként leül, lefekszik, koncentrál, de mivel nem jutalmazom, nem oldom fel az izgatottságát, ideges.

3 számú klip

Vissza csatolom a pórázt, rángatom, próbálom fegyelmezni, ő meg próbál engem kényszeríteni, hogy csináljam, már amit ő akar!

4 számú klip

Egyre rosszabb! Sehogy se akarom megérteni, hogy ő mit akar, ezért rágja a pórázt, vibrál, kapkod a kezem után, csípked. Olyan mintha direkt bosszantani akarna! De nem! Ő csak az ösztönei szerint működik, szeretné azt a labdát megkaparintani. Ilyen csipkedéssel szokta az anyja és a nagynénje is figyelmeztetni , ezért beveti ezt is, hogy engem jobb belátásra bírjon!

Picit erőszakosabban nyúlt a kezem után, kapott pofont, de ettől nem lett nyugodtabb, hiába ült le és hittem azt, hogy na, most már magába száll a büntetéstől és jó lesz. Nem lett jobb!  Hiába mondogatom a nemet, hiába próbálom fegyelmezni, a már megtanult gyakorlatokat ismételtetni vele! Az” ösztön célját” még nem érte el, nem kaparintotta meg a labdát! Kitartó, nem adja fel, mert változatlanul szeretné azt a labdát!  Én leszek egyre idegesebb és mérgesebb! Ettől se fog megnyugodni , az tuti ! Elég! Bezárom a boszkba, abbahagyjuk a tréninget!

5 számú klip

Csakhogy semmilyen tréninget, gyakorlást nem fejezhetünk be kudarc élménnyel! Sem nekem, sem a kutyának nem tesz jót! Mivel én tudom, hogy hol követtem el a sok-sok hibát, korrigálni tudom, a balul sikerült gyakorlást.

Megnyugszom. A kutya is. 

A labdát elteszem. Se nem látja, se nem érzi a szagát. Leveszem a nyakörvet, a pórázt! Hiszen itthon nem szoktunk még ezzel gyakorolni!

Ezt csak sétához és a séta közbeni pici gyakorláshoz használom. Ilyen fiatal kutyánál, (10 hó) még minden “apróságnak ” jelentősége van. Ő már sok mindent gyakorolt, de még nem kiképzett kutya! Még csak az alapokat gyűrjük. Nem lehet mást és másként gyakorolni, mint amit eddig megtanultunk ! A kutya nem gondolatolvasó, hogy kitalálja más szabályokat állítottam fel és más viselkedést várok tőle!

A tényleges kiképzés egy éves kor fölött kezdődik, amikor a megtanult részfeladatokat majd meg is követeljük! Fizikailag és agyilag késznek kell erre lenni a kutyának! Hiába látszik nagy kutyának, ő még egy kajla kamasz.

Tágítja ugyan a határait, már nem az a készséges kiskutya, de nem direkt és nem a bosszantásunkra teszi. Elindult az önállósodás útján, saját akarata kezd lenni. Ez egy kicsit nehéz időszak, de nem szabad feladni!

Szóval! Nagy levegő, nyugalom és vissza az alapokhoz.

Le csillapítom a kutyát! Elveszem a nagy ingert előle, elteszem a labdát! Elő a jutalom falat, hogy maradjon motiváció és legyen azonnali dicséret a jóra! Megcsináljuk a pózos gyakorlatokat. Mivel a tápot túl mohón nyelte és megakadt a torkán, váltottam debrecenire és megismételtük a feladatokat.

Simogatás, elégedett paskolás és mehetett ” játszani „. Nyugodtan, a jóra jutalmazva fejeztük be a tényleges gyakorlást. Természetesen  az áhított labdát megkapta bónusz jutalomként és rohangálhatott vele! Majd labdát “elcseréltem ” a reggelijére, aztán ment tovább a reggeli rutin.

Foglaljuk össze hol követtem el a hibát.

Már a legelején! Hagyni kellett volna, hogy futkározhasson a labda után, birtokolhassa egy kicsit! Picit dobálom neki, fut vele, csökkent volna az izgatottsága, alacsonyabb inger állapotba kerül, de azért kellően motivált maradt volna a labdára.

Minden jó rész gyakorlatnál, meg kellett volna jutalmazni, dobni, vagy ejteni neki a labdát! Sokan követik el azt a hibát, hogy azt hiszik a kutya automata és gombnyomásra, szóra működik, azonnal készségesen gyakorlatozik. Nem így van. Amikor profin gyakorlatozó kutyát látsz, biztos lehetsz benne, hogy a gazdája, kiképzője, már sokat gyakorolt. (lehet éveket!) Elsajátította kutyanevelés, kutyakiképzés mesterségét, tudja pontosan, mit miért csinál.

Dezsi fiatal kutya! Nem leverni, terrorizálni, büntetni kell! Nem rossz!

Még nem tanulta meg a dolgokat, még sok gyakorlás kell ahhoz a felnőttkorig. Még ki kell képezni, hogy egy szóra is végre tudjon hajtani feladatokat, bárhol, bármikor az általam elképzelt, vagy a vizsgarend leírása szerinti módon! Ezekre nem tanítottam meg, csak elkezdtük és több kevesebb rendszerességgel gyakoroljuk is! A KONDICIONÁLÁS, a tanultak rögzítése, az új feladatok tanulása még hátra van!

Nézd meg a videót figyelmesen!

Még meg se lök igazán, csak mellém ül szorosan és kibillenek az egyensúlyomból! Vagy nézd, ahogyan a fejem tetejéig ugrál! Hogyan győzhetném őt le fizikai erővel? Sehogy. Más módon kell elérnem amit, akarok. Persze, ha akarok!

Fel is adhatnám, haragudhatnék is rá, be is zárhatnám a kennelbe, sétálni se lenne kötelező vele. De ő egy nagyon kedves kutya, szeretem is, sok örömet okoz.

Megküzdök vele is, mint ahogyan a többiekkel is.  Mert őt sem egy kerti kutyának akarom, de szeretném vinni mindenfelé, mint az anyját, nagynénjét, akik ugyan ezen az időszakon átestek és őket is meg kellett tanítani és beállítani a sorba. Ma már jól “működnek” Megbízható családi és kísérő kutyák.

A történetet 2013-ban írtam le. Blogba is leírtam 2014-ben. 2018. áthoztam a honlapra és csak picit módosítottam a szövegen. A lényeges tartalmi rész változatlan.

Hibák a kiképzésben