Klub élet a MEOE berkein belül, de nem önálló klubként. 1985-ös megalakulása szerint, Rottweiler Fajtaszakosztályként működött tovább és 1989-ben én kezdtem el építkezni. Azért én, mert azt gondoltam, fog ez menni nekem. Van elképzelésem, ismerem a fajtát, ismerem a meghatározó embereket a fajtában, és majd támogatni is fognak, ha látják, hogy értük, és nem ellenük akarok dolgozni.
Nem így lett.
A választáson alulmaradt vezetők, hangadók, megalakították a MÁRK-ot, csatlakozva az MNJK-hoz, MKSZ-hez, akik továbbra is a MEOE-t támadták. Hosszan tartó pereskedés vette kezdetét. A MÁRK vezetője, Haás Gábor hamar felismerte, hogy a nemzetközi elismertség sokkal fontosabb, mint a háború, így együttműködési szerződést írt alá a MEOE-val már 1989-ben.
Nagyon érdekes helyzet állt elő.
Ők, akik megalapították a MÁRK-ot kijelentették, hogy ezentúl az ADRK szabályzata alapján működnek. Az anyaország tenyésztési szabályzatát egy az egyben átvették, és kötelezően előírták a tagjaik számára. Önálló klubként a fajta világszervezetébe (IFR ) is be tudtak lépni. Később ez a tagság behozhatatlan előnyt jelentett nekik a nemzetközi elismertségben. Ki is használták.
Mi átgondoltuk honnan érdemes építkezni
Az egy az egyben átvett tenyésztési szabályzat bevezetését nem támogattuk, mert ismertük a hazai helyzetet és a lehetőségeket. Tisztában voltunk azzal, hogy előbb szakembergárda kell, anyagi háttér, majd utána lehet fokozatosan szigorítani. Nagyságrendekkel más volt a német kutya ár, a gazdaság, a szabályzatokhoz hozzátartozó, kiépült kutyaiskolai hálózat, a tenyésztést segítő szakirodalom, a szakembergárda. Itthon szokásos harcainkkal, egymás győzködésével, áskálódással, barátkozással, gyűlölködéssel, versengéssel telt az idő, kinek-kinek habitusa szerint. Milyen kutyája volt éppen a sporttársaknak, annak megfelelő klubtagjai voltak, és úgy tenyésztettek. Amikor a magasabb szintet ugrani tudták, MÁRK-ADRK, amikor nem, elégséges volt nekik a MEOE-szabály is.
Sőt, még azt sem tartották be maradéktalanul.
Felfutóban lévő fajta, népszerű, keresik, lehet vele pénzt keresni. Nagyon sokan kezdtek el üzletszerűen foglalkozni a fajtával. A módszerek ugyanazok, mint ma: ki tud nagyobbat mondani, hangzatos címek és legendák terjesztésével a másik elé kerülni. A két klub szembenállása csak erősítette a fajtát. Egymást túllicitálva hívták a szakembereket. Eközben a hihetetlenül igénytelen piaci termelés is elindult. Az olasz kereskedők adták a keresletet, és a magyar kutyások a kínálatot. Szóval, a rottweiler igen piacképes áru lett!
Az igazi ellenfél
Én mindig szabálykövető és a törvényeket betartani igyekező ember voltam, így az akkori lehetőségek és a törvényes keretek betartása mellett vezettem a szakosztályt. Sikerült komoly szakmai rendezvényekkel, kiadványokkal, kutyaiskolás tevékenységgel segíteni a Rottweiler Fajtaszakosztály tagjait. Három év alatt 100 fő-ről 350 főre nőtt a létszám, és 100.000 Ft volt a kasszában a minusz 100 Ft helyett, szakbírók, munkakutyás szakemberek segítettek a rottweiler jobb megismerésében. Nagyon sok ember lelkes, önzetlen munkája is benne volt ebben az eredményben.
Majd jött a választás 1992.
1992. Az akkor szokásos hároméves ciklus után tisztújító közgyűlés.
Ma is azt gondolom, hogy jó munkát végezhettem, ha az ellenzék, az ellenlábas szervezet tagjai nem kezdtek szervezkedésbe, és nem akartak leváltani. Nem baj, teljesen váratlanul megtették helyette a barátaink. Gondolom, csalódás érte őket, amikor nekik is be kellett tartani azokat a minimumszabályokat, amelyeket meggyőződésből felállítottunk, vagy csak egyszerűen a hiúságokat sértette, hogy kimaradtak néhány dologból. Kapóra jött nekik, hogy Győző beteg volt, kórházba került, így nem tudott eljönni a közgyűlésre. Az eltervezett akciót, végre tudták hajtani.
Voltunk összesen 30-an, a 350 tagból. 16:14 lett a szavazás végeredménye
Igaz, hogy az addig felépített szakmai munkánkat lenullázták, a tenyész szemle-követelményeket módosították, ám a munkakutyázást nem hagyták el teljesen. Fél évig dolgoztak közösen, majd Szolnoki Gábor egyedül maradt az eredeti vezetőségből. Kitartó, ügyes és lelkes volt, mert talpon maradt, és nagyon sikeres időszakot produkált. Ám a gazdálkodásban egy idő után elszaladt vele a szekér.
Több milliós bevétel évente, és a szakosztály vagyona évről évre kevesebb.
750-tag van, ám a szakosztály tagjainak csak egy szűk része kap reklámot, elismertséget, az aki fizet! A reklám, szponzori pénz nemcsak a szervezetet gazdagította, de a szimpatizánsokat, barátokat is előre tolta. Így lettek egyre elégedetlenebbek azok az emberek, akik úgy érezték, nem tartoznak az elit körbe. Na, meg az örökös bajkeverők sem tétlenkedtek.
1996: a tisztújító közgyűlés, ahová a háttérben összemelegített két tábor érkezik.
Botrány, kiabálás, sárdobálás. Nem tartozik a kedvenc emlékeim közé. Akkor Szolnoki lett ismét az elnök, de az eseményeket rosszul értékelve hadjáratot indított ellenünk, és mindenki ellen, aki ellene szólalt fel a közgyűlésen. Sok barátra támaszkodott. Kezdetben dr Várszegi Zsolt, MEOE elnök, Gogolák Ferenc MEOE jogtanácsos, maximálisan támogatták, ám haláluk után, új szelek fújdogáltak a MEOE-ban. A gazdálkodás, pénzkezelés ellenőrzése nagyobb hangsúlyt kapott. Ekkorra derült ki, hogy bizony súlyos hiányosságok vannak, és bár a szándékosságot nem sikerült bizonyítani, sok pénz hiányzik a szervezet kasszájából. Ám tanácsadói, támogatói növelték az önérzetét, és eljutott odáig, hogy a MEOE felsőbb szintű vezetését, szakmaiságát kezdte támadni.
1997. A fajta igen ismert, de bizony a képességek már nem olyanok, mint régen.
Egyre többen látják, hangoztatják, hogy a rottweiler elveszítette a legendás őrző-védő képességét. Mégis ez az időszak az, amikor hazai rottweileresek munkakutya-világversenyen indulnak. Felerősödik a hang, hogy a rottweiler munkakutya. Pedig addigra a kutyaiskolákról szinte eltűnnek a rottweilerek. Az a kevés, amelyik mégis ott van, nem növeli a legendát! Mindenki a rottweilerek gyengeségéről beszél, hiszen a többi fajtához képest látványosabb a romlás. A nagyon-nagyon jóból csúszott lejjebb, majdnem a többi őrző-védő fajta szintjére. Minden fajtában általánossá válik, hogy tenni kell valamit a wesen gyengeség ellen. Kezd nyilvánvalóvá válni, hogy a küllemre tenyésztés =lásd kiállítási címek hajszolása, halmozása, komoly károkat okozott a fajtákban.
Elkezdődik az egymásra mutogatás
A MEOE egyetlen megmaradt ellenlábasa, az MNJK komoly háborúba kezd. Látja az esélyt, hogy most végre győzhet. Nemcsak a saját fajtájában akar rendet tenni, az egész hazai kynológia irányítására törekszik. A szakma hangoztatásával szeretne rákényszeríteni mindenkit, hogy olyan helyes úton járjanak, mint a német juhászkutya világszövetség. Mára már az is kiderült, hogy ez nem is olyan helyes és hibátlan út, de ki emlékszik már erre? Térjünk vissza a szakosztályhoz.
1998 a felfüggesztés éve.
A Rottweiler Fajtaszakosztály élére Volyka Jánost nevezik ki, mint felügyelőbiztost. Hamar feladta. Őt követi Hajdú Sándor 1999-ben, megbízott elnökként, 2000-től választott tisztségviselőként. Jellemző az egész kutyás világra, és a MEOE egészére, hogy addigra a kezdő, kiállításon sikeres kutyások veszik át az irányítást. Azaz azt hiszik, hogy ők irányítanak – valójában a MEOE bírói testülete. Botrányok, harcok, sunyiság, szarkeverés, rossz hangulat, hazugságok, teljes pénzügyi káosz, átláthatatlanság. Végül újabb felfüggesztés. Indoka: 2003-ban 900.000 Ft hiány!
2007-ben ezt így foglaltam össze 40-43 oldal
Kutya-Szovetseg-ujsag-X-evfolyam-11-szam_2007-november