Szocializált viselkedés megfogalmazása az IGP sport vizsgaszabályzatában. Jelez egy társadalmi igényt, hogy mindenki számára érthető szavakkal írja le, milyen viselkedést várunk a kutyától, milyen természetes viselkedés az, amit kedvelünk a vizsga, verseny pályán kívül. Mindig volt ilyen vizsgálat, ahol a kutya természetét figyelték, de talán túl rutinszerűvé vált, nem töltötte be a szerepét.
Máshol, pont úgy, mint itthon a verseny kivételével lazán kezelték ezt a részt, lényegtelen elemnek látszott?
Több ember, több bíró másként kivitelezte ezt a vizsgálatot?
Vagy teljesen el is hagyták?
Vagy a kutyák viselkedésének vizsgálata csak a gyakorlatokra koncentrálódott, és az ott mutatott teljesítmény volt csak a döntő, ha már eljutott a vizsgáig, a nyilvánvaló “vézen” hibát is figyelmen kívül hagyták?
Esetleg kiderült a trükk, hogy kiképzéssel, kényszerrel, a kutya alap természetének hiányossága ( jellem, karakter, vézen) rejtve maradhat?
Vagy késő már ezzel a vizsga napján szembesülni? (2019.)
Teszem fel magamnak a kérdéseket, ami számomra csak költői.
Sokat foglalkoztam az IFR tanácskozáson előkerült témákkal, amiben központi kérdés volt a szociális, szocializált viselkedés a fajtában. Ezen keresztül a finn karakter teszttel ismerkedtem, a kutya természetének vizsgálatára kidolgozott anyagokkal. Eközben eszembe jutott, hogy az IPO vizsgaszabályzatban is lesz változás, ahol szintén említésre kerül a szocializált viselkedés, a kutya közömbössége. Nem éreztem lényeges változást az IPO és IGP szabályzat között. Csak egy idő után tűnt fel, a megfogalmazás egyszerűsége, két témára bontása a régi követelménynek. (2018.)
Talán csak egy szemlélet váltást mutat.
IGP leírásban 
IPO leírásban
Évtizedekig a kutya közömbösségére törekedett mindenki, aki a FCI-IPO sporttal, vizsgával megismerkedett.
“A közömbösség vizsgálata (2012.)
A közömbösségi vizsgálat végrehajtása
Valamennyi vizsgán, az első ágazat megkezdése előtt, a TB köteles a K-t közömbösségi vizsgálatnak (vézen próbának) alávetni. Az közömbösség vizsgálatának része a K beazonosítása. A tetoválás, chip, stb. összevetése a származási dokumentumokkal. Az a K, amelyik nem felel meg a közömbösségi vizsgálaton, nem vehet részt a vizsgán, ill. ki kell zárni. Chippel megjelölt K esetén a tulajdonosnak kell leolvasóról gondoskodni.
A TB a vizsga teljes ideje alatt figyeli a K közömbösségét (vézenét). A TB azonnal köteles a K-t kizárni, amennyiben vézenhibát tapasztal. A diszkvalifikálást „vézen hiba” bejegyzéssel a teljesítményfüzetben rögzíteni kell.
A közömbösségi vizsgálat kivitelezése
1. A közömbösséget átlagos környezeti tényezők mellett, a K számára semleges helyen kell vizsgálni.
2. Minden résztvevő kutyát a TB-hez egyenként fel kell vezetni.
3. A K-t megfelelő pórázzal kell felvezetni. A póráz laza legyen.
4. A TB-nek a K bármilyen befolyásolásától tartózkodnia kell. A K-nak el kell fogadnia, hogy megérintik.”
Mindig azt gondoltam, hogy a vizsgázott, sport, versenykutyák figyelmes, kiegyensúlyozott, nyugodt, fegyelmezett viselkedésükkel megmutatják, hogy szocializált ebek, a hétköznapokban is helytállnak, természetes részei ők az ember -kutya alkotta közösségnek. A valóság, sok esetben nem ezt bizonyította. Ezt egyre többen látták és tapasztalták.
A pálya munka és a civil életben való fegyelmezettség, kiegyensúlyozottság nem mindig fedi egymást.
Ma már számomra, ez főleg olyan esetekben hangsúlyos kérdés, amikor a tenyész kiválasztás van. Itthon elterjedt gyakorlat alakult ki, hogy megszokott pályán, néhány ember társaságában zajlik a rendezvény, begyakorolt szituációban. A kötelező kűr lefutása, a kész táblázatban X jellel kitöltött bírálati lap lett a mankó a bírónak is, a kutya lényének, viselkedésének megismerése helyett. Ráadásul még a bíró sem idegen, objektív szem, hanem szolgáltató, aki pecsétet, engedélyt ad!
Itt jött a gondolat, hogy talán lenne igény a kutya tulajdonosok részéről, hogy megismerjék a kutyájuk természetét, még tét nélkül, felmérő jelleggel.
Ami régen természetes volt, naponta sok ingernek kitenni a kutyát, közlekedni, sétálni vele, más más helyszíneken, na az ma már szinte kivitelezhetetlen a zsúfolt városokban. Vidéken meg még sok helyen, meg sem honosodott.
Ezért itthon is el kellene gondolkozni egy egyszerűen végrehajtható, fiatal kutya viselkedés teszt bevezetésén.
Milyen legyen? Olyan, amire nem kell felkészülni, csak oda menni. Majd ott segítőkész, felkészült, gyakorlott kutyások szakszerűen le bonyolítják a tesztet, aminek az eredményét szakszerűen értékelik. Lényeges, hogy ne bevételszerző megmozdulás legyen, inkább baráti, közösség építő legyen. Persze azért ne nélkülözze a szakszerűséget, valódi természet vizsgálat, karakter teszt rajzolódjon ki. Mindenki jöhessen a tesztre, hiszen kitől kérdezel, ha nem jársz kutyaiskolába?
Egyre kevesebb rottweileres van és, nem lenne hátrány, ha kinevelődne az utánpótlás. Valami újjal kellene próbálkozni, mert az eredeti célok ( ADR követése napra készen) 30 év alatt sem valósultak meg. Húsz éve egy helyben totyogás, sőt visszalépés van. Így nincs kockázat, hogy lerombolunk valami jól működő dolgot. (2025. senkit nem érdekelt, választ se kaptam a felvetésemre)
Ehhez a témához, legyen itt
Nosztalgia – Szocializált kutyákról
Amikor még természetes módon laktunk a lakótelepen, és senki nem kapott frászt a rottweiler látványától. Sőt! Elismeréssel tekintettek a kutyákra, büszkén jelezték, hogy megismerik a fajtát, ők rottweilerek.
A képen szereplő két kutyát, azért választottam ki, mert ők nem a városban nőttek fel, de kérdés se volt, hogy szocializáltak, a városi környezetbe is probléma nélkül beilleszthetők. Crisz három éves volt amikor a lakótelepre került csendes vidéki nyaraló övezetből, Gabi meg egy tanyáról 1 évesen. 
Mi, a család, rövid ideig éreztük jól magunkat a lakótelepen, pedig akkor még életünk nagy részében ott éltünk, ott nevelkedtünk-1984. A kutyák velünk szerettek lenni és kirándulásokkal pótoltuk a természetet és a mozgást számukra.
Azért hamar kertes házba költöztünk. 1985.
1996.
2006.
2010.
2009. Persze évtizedekkel később se volt gond megmutatni, hogy beilleszthetők a társadalomba, sem emberre, sem kutyára nem veszélyesek.
Természetesen nem kertbe zárva nőttek fel, nem nyersek, de jó nevelést kaptak!
Természetük hasonló, de nem egyforma, mint ahogyan nem egyforma a gazdák elvárása sem a kutya felé. Lazításként egy aranyos példa, hogy a fiatal állatok, hogyan szocializálhatók egymáshoz. Bruge az alomban Budapesten élt és onnan került vidéki környezetbe. A gazdik elvárása szerint alakult az élete, így hol vidéki, hol városi kutya volt. Siroccó Bruge, tulajdonos Szabó István -Zámoly.
2017.
