Kinek is lehet fogalma a született képességektől?
A tulajdonos elfogult, a tenyésztő szintén. 22-es csapdája, vajon kitől tudhatjuk meg a tutit? A mi rendszerünkben a bírótól sem, mert ő is csak az aznapi látványra hagyatkozik. A kutyát nem ismeri, talán először látja életében. Amit a segéd, a felvezető neki bemutat, az alapján kell értékelnie a kutyát. Gyakorlatilag, csak annyit dönthet el, hogy a kutya megkaphatja e a tenyésztésre alkalmas minősítést, avagy dicséretes teljesítményt bemutatva kiemelheti a kutya értékeit. Tudása, emberi jóindulata/rosszindulata vezérli döntően. Szóval ki mondhatja meg, hogy a kutya tenyésztésre alkalmas e? Tudja bárki a tutit? Valójában előre senki. Nem lehet megjósolni sem, azt csak az idő dönti el. Látható tenyésztési eredmény az utód ellenőrzéssel lenne. Ami egészséges, szép, azaz súlyos anatómiai hibáktól mentes, jó képességű, teljesítményre képes állományt takarna.
Hogyan lesz ilyen állomány?
Nézve, ismerve a kutyát, mérlegelve a tenyész szemlén látottakat, hallottakat, össze rakhatjuk fejben és tippelhetünk vajon mi fog történni a tenyésztésben, milyen hatással lesznek a kutyák az itthoni állomány egészére. Ám a tényleges tenyésztéshez, kevés a tenyész engedély lapja, a legfontosabb még hátra van! Utódok kellenek.
Kan aki fedez, szuka amelyik fedeztethető, ellik és kölyköt nevel! Olyan kölykök kellenek, akik a felnőttkori utódellenőrzés során szintén fent maradnak a rostán. Hiszen így lehet generációról, generációra fajtát nemesíteni, megtartani vagy jobbítani.
Itthon és a világban
A mindenkori állomány megmutatja, hol is tartunk ebben a munkában. Céltudatos tenyésztés hiányában, a véletlenszerű párosításokkal, vagy céltudatosan rossz iránnyal a tenyésztésben, egyáltalán nem véletlenszerűen, minden hiba láthatóvá válik. Láthatja az aki látni akarja, mert elmerül a témában és igyekszik megtanulni, ami nem elvont tudomány, több ezer éve létezik. Neve állattenyésztés. Keveseknek sikerül ez, hiszen ma sem publikus az értékelés, mint ahogy nem szokásos az elfogulatlan, tárgyilagos szemlélődés sem.
– 1998-tól egy új kutya iskolán, új kutya generációnkkal, újabb nekirugaszkodásunk, hogy a munkakutyázás örömét közösségi szinten tovább népszerűsítsük. Elismerést szerezzünk a fajtánknak az új közösségben is. Sikerült és ennek eredményként felkeltettük az érdeklődést sokakban és segítettük az egyéni elképzelésüket, útjukat is.
Fotó: 2005. Sződliget kupa kb. a harmadik
Ilyenkor vissza idézem a múltat, elgondolkozom, hogy miért is iszap birkóztunk egy életen át, és még azon is túl feleslegesen! Kiderült számomra, nagy sokára, hogy mindenki azt csinálja, ami az elképzelése, amit jónak tart. Amit akkor és ott, abban az időszakban jónak gondol, arra alapoz. Abba áll bele amire képes a kutyája.
Amikor ez az írás született már egy évtizednél is több volt, hogy a palánk mögül támadás elhárítás gyakorlat kikerült az IPO 1 szintű vizsga szabályzatból. A rottweileres szakembereink, pedig makacsul ragaszkodnak ehhez, de még 25 év után se képesek megegyezni. Egymást túl licitálva bizonygatják a saját szakmai elhivatottságukat, hozzáértésüket.
Én is rácsodálkozom, plusz még egy évtized után, újból és újból.
Majd elgondolom, hogy vajon mire is alapozhatják a saját meggyőződésüket. Előny nálam, mert láttam és látom ma is a kutyájukat. Van némi ismeretem a fajtában. Benne voltam és követem a sportkutyázás történéseit, szolgálati kutyás ismerősöm is van, így az a terület sem teljesen ismeretlen számomra.
Így régen tudom, hogy
Az iskolán látott és gyakorolt őrző-védő munka egy kűr, ahol bemutatnak sok mindent, ott tulajdonképpen egy felkészítés folyik. Tanulása olyan feladatoknak, amit majd egy vizsgán kell bemutatni. Ilyen vizsgán, majd magasabb szinten versenyen, szakemberek értékelik a munkát, azt a kutyát, akit kiképeztek erre a vizsga szintre. A kutya teljesítményében a felvezető, kiképző csapat teljesítménye is benne van. A felvezető és a kutya összhangja, tudása adja a végleges pontszámot. Az értékelő bíró a látottak alapján, pontszámokban fejezik ki a kutya aznapi teljesítményét. Feladata a bírónak, hogy a tanult viselkedés mögött meglássa a kutya ösztönös képességeit is. Nem kell találgatnia, hiszen pontosan le van írva a vizsga szabályzatban, a szakirodalmakban, milyen teljesítmény az, ami ösztönös képességekre utal.
Kezdetben az volt a vélekedés
Azt mondta a szakma, erről szólt a közbeszéd, hogy magas pontszámot, csak kiváló kutya kaphat. Jó alapok, ösztönös képességek nélkül, nem lehet eredményesen, megbízható teljesítményt nyújtva felvezetni vizsgán, versenyen, a kiképzett kutyát. Így az ilyen kutya hasznos a tenyésztés számára. Szelekciós szempontként funkcionált a vizsga eredmény. Ma már tudjuk, hogy a pontszámok, csalókák és nagy szórást mutatnak. A kiképzési technikák lehetővé teszik, hogy bizonyos fokú hiányosságok elfedhetők legyenek, ráadásul a bírói szemlélet is állandó változásban van.
Miért csalókák a pontszámok?
Bizony elméleti tudás nélkül ez nehezen érthető meg. Szomorú tény, hogy soha nem akarták a kutyások megérteni, csak folyamatosan tiltakoztak, elkerültek, sumákoltak. Mindenki arra haladt, amit a kutyázása, kutyája képviselt, amit akkor és ott, abban az időszakban jónak gondolt, amire lehetősége volt.
Összegezve rottweilerben: A bírálatokból hiányzik a szakma, hiányos tudással, korszerűtlen követelményekkel folyik a szembekötősdi. Honnan tudom? Az én fejemben összeállt a kép, hiszen a kutyáink megmutatták milyen értékek, milyen gyengeségek számítanak a tenyésztésben. A hétköznapi életben, a pályán dolgozva, készülve erre-arra, mindig volt kutya, aki másként volt rottweiler, mint az elődje.
Mai napig szembesülök vele
Kiknek a fejében sose állt össze a kép, egy tapodtat nem mozdult előre, csak a szövege módosul kicsit! Így vicces amikor megpróbálnak sarokba szorítani, hogy bezzeg régen semmilyen követelmény nem volt, meg egyébként is könnyebb volt, no meg nem is tudod, mert nem csinálod! Pont az hangoztatja a legharsányabban, aki a régi, ma gyengének mondottat is elkerülte, lappangott, éveket sumákolt, hogy tenyészthető minősítést kapjon a kutyája.
Annyira erősen akarták ezt sokan, hogy minden eszközt igénybe vettek. Nincs ez másként a rejtőzködő, lövészárkot folyamatosan mélyítőkkel sem! Az ő szorgalmuk és kitartásuk a megfelelő segítség megtalálásához példaértékű lenne, ha ez érték lenne, de nem az! Nekem semmiképp! Ettől függetlenül, engem nem zavar, ha bárki más örvendezik. Csak nekem ne legyen kötelező, ugyan olyan kutyát tartani, tenyészteni, amit ezzel a szakmaisággal tenyésztenek. (2016.)