Az ember, szocializációval, tenyésztéssel, szelekcióval az ösztönös adottságokat módosította, megváltoztatta a kutyában. Együttműködő, erősen kötődő, de bátor, időnként harcra kész, félelem nélküli kutya volt a cél, amikor az őrző-védő fajták jellem tényezőit meghatározták. Sikerült ezt a célt elérni, de ettől a félelem, az óvatosság, nem tűnt el. Így mindig előkerül a téma a félelemről, érzelemről, viselkedésről, agresszióról. Érdekes, hogy a bátorságról nem, mert azt a többség természetes módon elvárja az őrző-védő kutyáktól.

Hol kerülhet szóba a kutya jellemképe és a kiképzés alapjairól hol hallhatunk? Nem, más ez a hely, mint a kutyaiskola.

Csakhogy nem azonnal és nem kezdő kutyások, akik erről tájékoztatást kapnak. A gazdákat egyébként sem érdekli az elmélet, ők azzal a céllal érkeznek, hogy elsajátítsák az alapokat. A kezdeti cél, hogy a kutyájuk kezelhető, jól nevelt kutya legyen, aki nem okoz kellemetlenségeket a hétköznapokban, a séta során és megbízhatóan vissza jön, ha hívják. Másik kimondott cél a kiállítási karrier, ha törzskönyvezett, fajtatiszta kutyát vesznek és hosszú távú tervként a tenyésztés is szóba kerül. Pont ezért, az őrző-védő fajtákban hangsúlyos szerepe van a bátorságnak, a természetesen bátor, magabiztos kutyák kiemelt szerepet kaptak a fajták kitenyésztése során.

Ezeket a kiváló képességű kutyákat szaporították, ők lettek a tenyészállatok. A jó képességűeket aztán ki is képezték, az ember szolgálatába állították. A kiképzésben elért eredmények alapján újból tovább tenyésztették őket, így biztosították, hogy sok generáció után is munkaképes, jó őrző-védő kutyák legyenek. Ami tulajdonság látható, az ott is van, és az öröklés révén az utódokban megjelenik, gondolták még, a kezdetek- kezdetén.

Nincs ez másként ma sem, de az öröklésmenet azért ennél picit bonyolultabb!

A külső tulajdonságok esetében is, de a belső tulajdonságoknál még sokkal inkább! Így lehet az, hogy hiába van teljesíteni képes ős, attól automatikusan nem lesz kiváló és szintén maximális teljesítményt nyújtó -minden utódja! Az öröklés és a környezeti hatás (szocializáció, nevelés, tanulás, kiképzés, egészség, idegrendszer, az ember elvárása-mind mind alakítja a kutyát) Ezt tudva, nem véletlen, hogy a karakter tesztek használói nem a sokszor ismételt gyakorlatsorok végrehajtása alapján értékelik a kutya reagálását helyzetekben. Le egyszerűsítve, mára mindenki tudja, hogy a megszokás nagyúr! Ugyan azon a helyen, ugyan azon szituációk gyakorlásakor, a kutya hozzászokik az őt ért ingerekhez és egyre kevésbé mutat szélsőséges viselkedést! Megtanul egy jót, amit az ember elvár tőle! Minden happy lesz és jól sikerül. Igen ám, de ez idegen helyen, változó körülmények között sokszor nem így zajlik, a kutya erős „szokatlan”reakciót mutat. Támad vagy bebambul, mert a nagy ingerhatást minden kutya másként dolgozza fel. A szélsőséges viselkedés mindenkinek feltűnik és tesz is egy megjegyzést kéretlenül.

Támadás esetén legtöbbször a rottweiler keménységét, védő ösztönét, „ösztönerős” voltát emelik ki. Azt a vélekedést erősítik, hogy a valódi őrző kutya ilyen! Pedig ez messze áll az igazságtól! Egy magabiztos, határozott kutya nem zajong és nem hisztizik folyamatosan egy kutya látványától. Az állandó harckészültségben álló kutyát dominánsnak, keménynek mondani hiba, pont az ellenkezője igaz. Tegyünk fel egy másik szemüveget és lássuk meg, hogy ilyen esetben az érzelmei vezetik és lehet az csak egy villanás, de megmutatja, hogy nem annyira magabiztos kutya.

Az agressziót büntetni kell?

Nem, semmiképpen sem! Az agresszió megszüntetésére, a kutya rángatása, emelt hangon való utasítgatása ebben az esetben nagy hiba. Amikor a kutya ideges, vagy fél, nem tud a tanulásra, a viselkedésre koncentrálni, ezért az a törekvés az ember részéről, hogy jó viselkedésre tanítsa, nem fog sikerülni, pláne, nem, ha maga is ideges, feszült! Még nyugtalanabbá, még stresszesebbé válik a kutya. Lehet erőszakkal kényszeríteni az ebet pórázon, hogy kövesse az ember utasítását, vagy csináljon az ember elképzelése szerinti viselkedést, de attól még az eb nem nyugszik meg. A valódi kemény kutya elbírja az erőszakot, nem hagy hosszútávon látványos nyomot benne a durvaság, de a mértéket nem ismerő emberre visszafordulhat, harapással válaszol. Ilyen esetben, sokan ragaszkodnak mégis az erőszakhoz, ezért a harapást megelőzendő, a felnőtt kutyánál praktikus a szájkosár, hogy ne szenvedjünk fájdalmas balesetet. Azt viszont tudni kell, hogy legyőzni a kutyát csak nagyon rutinos, erős, a technikát jól ismerő ember kell!  A puha kutya az erőszaktól megtörik és bizalmatlan, sunyi kutyává válhat, amelyik félelmében azonnal előre menekül! (azonnal félelmében harapni fog) Itt is lehet megoldás a szájkosár!

DE! Sokkal jobb lenne megelőzni ezt, azzal, hogy kölyök korban szocializáljuk, megismertetjük a fajtársaival (idegen kutyákkal).

Kontroll alatt tartjuk, de szabad játékkal, laza sétákkal, futkározással adunk lehetőséget a kutya testbeszéd megismerésére. Csak az a kutya tud a másik kutyával jó avagy közömbös kapcsolatot ki akakítani, amelyik lehetőséget kap sokféle fajtatárssal megismerkedni. Az ember által játéknak mondott akciókon keresztűl. A társas viselkedés szabályai tanulása közben rózsszín szemüveg nélkül figyeljük meg a kutyánk temperamentumát, jellemét, az őt ért ingerekre való reagálását. Szóval mit tegyünk, ha félelmében szélsőséges viselkedést mutat a kutya, agresszív támadást látunk nála?

Ehhez kapcsolódva eszembe jutott egy írás, aminek a címe: Hogyan segítsünk a pánikba esett kutyának?

https://undogmatik.blog.hu/2015/05/26/hogyan_segitsunk_panikba_esett_kutyanak

Szöget ütött a fejemben egy mondat, amiből erre a két szóra „félelem érzelem” elindult egy gondolatmenet bennem. A legfontosabb tanulság a cikkben, hogy a nyugtatás és a jutalomfalat segít! Persze nem úgy, hogy rádicsérünk a félelem kiváltotta pánik reakcióra. A felismerés egyszerű! A félelem nem megerősíthető! Ezzel szemben áll az a vélekedés, hogy a félő kutya nyugtatásával, megerősítjük a félelmet. Hiszen minden cselekvést meg lehet erősíteni, a jót és rosszat egyaránt. Az ember túlcsordult érzelmei, sajnálom szegényt hozzá állás sem jó megoldás. Nyugalom, távolságtartás tudás alapú beavatkozás a megoldás.

A félelem nem viselkedés, az érzelem, a kutya belső állapota. Ösztönös reakció.

Azt tanítással nem lehet megerősíteni, de felülírni, eltüntetni sem. Jó esetben csak mérsékelhető a félelem kiváltotta válasz reakció. Azaz megtanítható a kutya, hogy abban az adott helyzetben hogyan viselkedjen. Már kölyök korban segítségre szorul a kutya, magától nem lesz topp, hibátlan, csak örömet adó kutya! Az emberek zöme magára hagyja a kutyát, még ha látja is, hogy fél, arra vár, hogy majd kinövi a félelmeit. Enyhébb esetekben, erre van esély, a kutya tartósan tünetmentessé tehető, ritkán mutat félelemből származó reakciót. A megszokás nagyúr!

Hozzá lehet szoktatni a környezet ingereihez és ebünk megtanul nem reagálni rá. Ennek ellenére, felnőtt korára megmaradhat a félelem >> zajoktól, tárgyaktól, szituációktól <<<és ez idegen helyen egészen nyilvánvalóan ismét meg mutatkozik.

Főleg láthatjuk, ha a mindennapi eseményektől el térő helyzetben találja magát.

Hosszú utazás, változó helyszínek, kiállítás zajos csarnokban, ZTP, vizsga, idegen emberek, idegen kutyák, megtetézve egy stresszes izguló gazdával.

Vegyük tudomásul, hogy nem csak a büszkeségre okot adó ösztönök léteznek, de a menekülés, az elkerülés is az állati ösztönkör része. El szaladni biztonságos helyre, természetes állati viselkedés. Vadállatoknál, amikor ezt nem tudja megtenni, a félelem támadásba fordulhat. Kutya esetében is így van. Szorult helyzetben a kutya előre menekül, kitámad. Márpedig rövid pórázon tartva nincs más esélye, mint támadni! Mit tesz az ember ilyenkor?Idegesen feszíti a pórázt, amivel hatalmas támaszt ad a kutyának! Szándéka ellenére arra biztatja, hogy >>>űzzük el a közös ellenséget, ketten győzhetünk <<<közvetíti a kutyának. Elfordítva, eltávolodva megszünne az inger, a kutyának esélye lenne megnyugodni.

Nézd a fotón levő kutyákat, mint látjuk szocializáltak és szociálisak is. Lehetőséget kaptak a gazdáiktól, hogy megtanulják a kutyakommunikációt. Én és Szőr nem nézünk a kutyára, de a pórázon át mégis “tudjuk” mit tesz a kutya. Kontroll alatt vannak, sok év rutin van mögöttünk. Kinga, Ági, Pisti sem első kutyások, ismerjük egymást így pontosan tudják mi az elvárás, megtanulták irányítani a kutyát. Mindig a kutya korának megfelelően neveljük, képezzük őket, évekre előre gondolkozva.

Nézd a képeket 

Úzó utódok a pályán 

Nem agresszív, hanem félreértett

Siroccó Rubin 

Áll egy kutya, nézelődik, mivel hívom, a nevét kiabálom, figyel. Közben azért azt is lereagálja, hogy mi történik körülötte. Nem izgul, teljesen nyugodt és magabiztos. Néha felugrál, mert unja a történetet, nem érti, miért kell egy helyben állnia. Egy gazdi kerékpárt tol, két kutyával jön. Rubin arra felfigyel, de nem izgatja a dolog. Aztán váratlanul megtámadja az egyik kutya. Nem mérlegel, nem gondolkozik, a támadásra támadással válaszol. A két kutyát tovább vonszolja a gazdája, azok továbbra is ellenségesek.

Tényleg, muszáj lerendezni, látszik a kutya viselkedésén!

A belsőerő hajtja, olyan inger érte, amire temperamentuma jelleme szerint reagálni kell. Pörög, forog, megtalálja a módját, hogy rendezze a sorokat. Mérlegelés nélkül neki megy a kutyának. Annak, amelyik megtámadta! Nem nagyon érdekli, hogy van egy másik is, és így akár rosszul is járhat! Berongyol a két kutya közé és a saját harci modorában, igyekszik legyőzni a kutyát. A szuka 10-azaz 10 hónapos! Fordítsuk le a látványt, az őrző-védő munkánál elvártakra! Tanítás, fejlesztés, szoktatás nélkül, a magabiztosság, az ösztönös védő készség, a harcban lelt „öröm” ott van. ( A két kaukázusi felnőtt, 2-3 éves kutyák) Ott van az is, hogy a harc után milyen gyorsan higgad le, nyugszik meg, ha a fenyegető szituáció megszűnik.

Látszik, az is, hogy mennyire hagyja irányítani magát.

Na, ezeket az ösztönös képességeket kell használni, amikor az őrző-védő fázis gyakorlatait tanítjuk. Mindezt úgy, hogy az embert ne tekintse ellenségnek, csak akkor és úgy „támadjon” ahogyan mi kérjük tőle. Ami a későbbiekben fontos, az- az, hogy a kutya mit tanul meg. Az embertől milyen irányítást és megerősítést kap.Vagy támogatja és mellé áll, vagy a gazdája is ellenséges és az ilyen védelmi szituációt folyamatosan bünteti.

Az ember szocializációval