Kutyaiskolába jártam , évtizedekig. Számba vettem, hogy rottweilerrel mennyi eredményt értem el, kiképzés, vizsga területen. Számszerűen, konkrétan ami az én munkám, vagy a személyemhez szorosan kötődik.
MEOE által adományozott címekben

Ami feltételekhez kötött, adományozható elismerés, egy közösségben végzett munkáért.

Ezüstkoszorús mesterkiképző, bronzkoszorús mesterkiképző, Ezüst és bronz koszorús mestertenyésztő vagyok. 

A kettő szorosan összefügg, mert párhuzamosan csináltam mindkettőt! A kutyáim kiállításon/ tenyészszemlén/kutyaiskolában is helytálltak.

Olyan eredményeket sorolok csak fel, amik  dokumentálva voltak nyilvános vizsgán, dátummal, névvel és megjelentek nyomtatott formában is. Egy kivételével, Siroccó, azaz saját tenyésztésű kutya eredménye. Forrásanyag: bizonyítványok, jegyzeteim, Rottweiler Hiradó, Rottweiler Magazin, megszerzett címek és minősítések, oklevéllel a régi iratok között.

Engedelmes vizsgára felkészítettem 5 kutya és gazda párost. Engedelmes vizsgát tettem 4 saját kutyával.  Akkor még nem létezett a BH vizsga.

BH vizsgára felkészítettem 2 kutyát +gazdát. Többeknél volt ez a cél, nem maradt el a tanulás sem, de csak ez a kettő zárult konkrétan vizsgával is.

BH vizsgát tettem 1 kutyával. Eredményes vizsga volt.

Siroccó Zami 1995. okt. 18. apa: Casar von der Weilerei anya: Siroccó Rita

MK/ 1 vizsgán felvezettem 1 kutyát.  A kutyát nem én képeztem ki „csak” mellé álltam, megtanultam a formai elemeket és vizsgáztam. Nyomkövetés ágazat nélkül, mert akkor az még nem volt kötelező a három ágazatú vizsga a Champion címhez sem. Győző képezte, az ő kutyája volt, mint minden kutyánk abban az időben.

IPO 1 vizsgára a segítségemmel 4 kutya készült fel, aki vizsgázott is. IPO 2 vizsgára 2 kutya készült a segítségemmel. IPO 3 vizsgára 1 kutya készült fel a segítségemmel. A munka dandárját természetesen a tulajdonosok és a segédek végezték el. Irányítottam, tippet adtam, korrigáltam, túl lendítettem a gazdikat a nehéz részeken.

Sose voltam bér kiképző!

Nem pénzkereset gyanánt, nem bevállalt kutyák felkészítéseként, nem versenyzői ambíció miatt tettem. A közösségért, a fajtáért, tenyésztői elhivatottságból, a kutyázás jobbá tétele érdekében munkálkodtam. Embert oktattam, segítettem, nem a kutyát ezekben az esetekben. Iskola, csoporttagok voltak, akik tőlem kapták a biztatást, a szakmai segítséget, a motivációt a vizsgázáshoz.

Tenyész szemlére felkészítettem és azon felvezettem 7 saját kutyát. Kiválasztottam, felneveltem, kiképeztem. Mind első felvezetésben megfelelt.

Ebből hatot én vezettem fel többször  kiállításon is.

Budapest CACIB-ok, MEOE, MÁRK Klub Kiállítások, Európa kiállítás, Graz CACIB munka osztály. CAC kiállítások tömkelegét kihagytam, volt jobb helye is a pénznek. Kutyák eredményei a honlapon.

Segítettem a felkészülést vagy a gazdákat kormányoztam 21 Siroccó kutyánál. Nagyon sok tulajdonost a kiállítások világával én ismertettem meg, bevezettem őket a felvezetés rejtelmeibe.

Tenyész szemlén is bemutatták a kutyáikat . Tenyészthető minősítést kaptak csont nélkül elsőre, saját gazdájuk felvezetésében!

Ez csak a rottweiler! 

Az iskolán oktatott, felkészített kutyákról, gazdákról nincs statisztikám. Az eredményes iskolai munka , mindig a kutyaiskola vezetők, segédek, bírók image-t növelte.  Így nincs írásos nyoma a munkámnak, az Ezüstkoszorús Mesterkiképző, Bronzkoszorús Mesterkiképző oklevelemen kívül, amit tényleges munkámért kaptam.

Valós teljesítmény van mögötte.

Mivel ez egy MEOE által adományozható cím, sok éves kiképzői tevékenység szükségeltetik hozzá egy helyen, vagy pótolható volt “X” vizsgáztatott kutyákkal. Az olyan mennyiségű vizsgázott kutyát kívánt, amit csak az tudott teljesíteni, akinek főfoglalkozása volt a kutyakiképzés, vagy segédként, iskola vezetőként készített fel kutyákat. 

Kinológiai nyári egyetem résztvevője voltam 1985-ben Három napos MEOE tovább képzés volt Keszthelyen.

Kiképzésvezetői tanfolyamot végeztem háromszor. Baja, Budapest MEOE szervezés.

MEOE Fajtaszakosztályt vezettem, irányítottam. 3 évig.

Tetováló mester voltam. Rottweiler Hiradót, Rottweiler Magazint szerkesztettem.

Ring titkár voltam kiállításokon, tanfolyamon sikeres vizsgát tettem.

Ez a munka lehetővé tette, hogy sok komoly bíró mellett dolgozva picit más szemmel lássam a kutyákat, embereket.

Bírói tanfolyamot végeztem kétszer.

1995. 1996. Nem lettem bíró végül, de a tanultak nem vesztek el. Valóban látom a kutyákat, nem csak beszélek róluk, a hibáikat meglátva.

Mindezt munka, család, tenyésztés, kutya gondozás mellett,  plusz feladatként!

A kutyaiskolába járásom kivonatos története , a kezdetektől a végéig.

Miért? Hogyan ? A képek segítenek emlékezni .

17 éves voltam, amikor belecsöppentem a “kutyázásba”. Nem én akartam és nem is igazán voltam felkészülve rá, de feladatom lett, a rendszeres kutyasétáltatás.

Ezen a fotón 19 éves vagyok. A kollégáimmal mentünk kirándulni Pestről Budára. A család kutyája Bengo, akivel legelőször kutyaiskolába jártam. Bengónak munkavizsgája volt, de én erre nem is emlékeztem, hiszen semmi jelentősége nem volt számomra. A kutyát apám nevelte, okította, csak később rám maradt . ( 1971.)

Azért szerettem, mert szerettem. Kötődött hozzám én meg hozzá, hiszen a napi három séta, a hétvégi kutyaiskolák , jó programok voltak. Életem első kutyakiállítása 1971. Budapest Világ Kiállítás, ahol Bengo hatalmas mezőnyben kitűnő 4 minősítést kapott. 4 körben bírálták a boxereket , neves külföldi bírótól kaptuk a minősítést.

Szóval tizenhét éves korom óta gondozok, nevelek kutyákat, akkortól jártam kutyaiskolába. Majd férjhez mentem,(1975). szültem két gyereket,(1976. 1978.) őket is felneveltem. Közben is jártam kutyaiskolába. Kezdetben csak kísérőként, mert Győző kutyázott, ő képezte a kutyákat.Természetesen bármelyiket tudtam sétáltatni, irányítani, hiszen családi kutyák voltak, velünk éltek a lakásban.

A felvezetést is kipróbáltam. Nem volt rossz, de nem volt kedvező a minősítés. Nagyon jóval zártuk a napot.

A második kutyaiskolára, ahol tag is lettem már felnőtten, 12 évig jártam. Ebből sok éven át csoportokat vezettem, oktattam kutyásokat. Az iskolavezető kérésére és ajánlásával 1988-tól.

Elvállaltam, hiszen rutinos kutyásnak számítottam. 10 éves kutyás múlt volt már addigra mögöttem. 1985-től Crisztosz kutyánkkal én is dolgoztam a pályán,mint ahogyan a többi kutyánkkal is. Ali, Dolli, Era.

Ráadásul túl voltam 2 kiképzésvezetői tanfolyamon 1987-ben. A harmadikat is letettem, amit még én is szerveztem, hogy ne csak vakon tapogatózzunk, de haladjunk a korral.

1989. Az ott töltött évek alatt vizsgáztam és vizsgára készítettem fel sokakat. 5 éven át , pluszban , tisztségviselő voltam (titkár, pénztáros) segítettem és helyettesítettem az iskolavezetőt. Belépő tagokkal foglalkoztam, ötleteltem, szerveztem az iskola életét. Sikeres időszak volt ez az iskolának , 70 -80 kutyás is volt a pályán hétvégente.

Eljöttem. 1997. tavasz.
Siroccó Zord született : 1995. X.18.
1997 őszétől.

A harmadik kutyaiskolán 13 évből 13 évet társadalmi munkáztam. A versenyzők, a profik előnyt élveztek, köréjük szerveződött és értük zajlott az iskola élete. Ők adták a mintát, motivációt, hogy érdemes hétről-hétre, a hétvégéket az iskolán tölteni.

Vizsgáztam és versenyen  is elindultam egyszer. Győzőt is rávettem egy vizsgára, pedig ő világ életében szerette kikerülni a “kötelezően” előírt szabályokat .

Az iskola rendje az volt, hogy plusz szakmai segítség, csak plusz pénzért vagy plusz egyéb munkáért cserébe elérhető. Alapszintű, teljesen kezdőknek való csoportos képzésen való részvételt tett lehetővé a tagdíj. Pénzem nem volt több, megvenni nem tudtam a szolgáltatást, de többet akartam. Ezért cserébe sokkal többet tettem .

Beilleszkedtem a közösségbe, igyekeztem a rottweiler fajtának elismerést szerezni. Ez a német juhászkutya rajongók, versenyzők, tenyésztők között, nem volt kis feladat. Iskola tagságom kezdete után, néhány hónappal jött a család is, így már “csapatként” erősítettük a rottweileresek táborát.

Hívtam más rottweilereseket

Igazán jó, előre mutató szakmai munka volt az iskolán. Ez már mindenkinek a köd homályába vész, mert az emberek kitörlik, elfelejtik a múltat, egy idő után nem emlékeznek, honnan is indultak.

Nekem annyira nem rossz a memóriám, de én is csak azért emlékszem, mert megtanultam az eseményeket rögzíteni, leírni.

A Rottweiler Magazinok részére rendszeresen írtam beszámolókat, cikkeket. Győző is sokat írt, amit én gépeltem le.

Szóval a kutyáink okítása mellett, kezdetben helyettesítettem a csoportvezetőket, akik versenyeztek, vagy egyéb elfoglaltságuk volt. Folyamatosan segítettem építeni, szépíteni, karbantartani az iskolát. A rendezvényeken mindenféle szerepben dolgoztam azon, hogy flottul menjen minden. Ami zajlott a pályán és a pályán kívül, azt figyeltem, értettem.

Tanultam is belőle, hiszen volt mit.

Rottweileres rendezvényt is szerveztem az iskolára többet. Majd öt évig óvodát, 4 évig kezdő csoportot vezettem. Saját kutyáinkkal rendszeresen jártunk az iskolába , hiszen mindig is képeztük őket.

Zami, Zord, Zizi, Irisz , Konan , Koxi, Eddy, Sila, Úzó, Zora, Cintarella, Lilu és több tőlünk származó kutya képviselte a rottweiler fajtát ezen az iskolán. Ide járt hosszabb rövidebb távon : Zeusz, Norisz, Syron , Tami, Olivia, Timoti, Tessa, Sziszi, Sörmen, Jasper, Brendon, , Zsül, Zek , Atlasz, Brutusz, Bandi , Bibi, Dali, Penne, Dia, Viso, Ízi,

Nem kis részem volt abban, hogy az iskola kikerült több válságos időszakból, hiszen a MEOE -MNJK háború gócpontja, mindig valamelyik MNJK helyi szervezet volt. Ez azért az elmúlt évtizedekben erősen meghatározta a munkakutyások életét, boldogulását.

2011. Akkor jöttem el az iskoláról, amikor egy újabb válságos szakasz után, már minden sínen volt. Volt létszám, lendület, fiatal kutyások ismét. A saját fiatal kutyáim érdekében kellett meghoznom a döntést, mert rájuk már nem maradt energiám. Továbbá eluntam, hogy mindig a sor végére kerültem, feltörekvő „versenyzők” mindig előnyt és maximális kiszolgálást élveznek.

A kutyakiképzés nem iskolafüggő, ha már megtanultál egy sor dolgot.

Ami iskola függő az az őrző-védő felkészülés, gyakorlás. Ez sarkalatos pont egy őrző-védő fajtánál.  Kerestem, találtam néha, ám nem igazán sikerült megfelelő segédre lelni. Hosszú-hosszú évekig családtagként Viktor, mint segéd szoba se jöhetett. Családtagra nem uszítunk kutyát ! Hiszen az őrzővédőre sose tekintettünk úgy, mint egy játékra. Nem azt akartuk eljátszatni, hogy húúúú, de ügyes kutyánk van.

Teltek az évek, változtak a dolgok.

Mivel a kutyáink természetes őrző-védő képességgel rendelkeznek, tudják a dolgukat, ritka alkalom is elég a „gyakorláshoz”. Így a kölyök, növendék kori tréningekben Viktor fiam segített végül, hiszen nem velünk és nem a kutyákkal élt ekkor már. Sajnos annyira felkészült és ügyes segéd , mint ő, nem termett minden bokorban. Nekünk ez nagy hátrány volt mindig, de sokáig reménykedtünk, próbálkoztunk.

Aztán néhány éve elengedtem a témát teljesen.

Öröm kutyázom továbbra is, mert a kutya kiképzése természetes része az életemnek. Jól nevelt, jól képzett kutya számomra evidens. Evidens az is, hogy szép és jó is legyen. Én pénzem, én életem, én kutyám. Mára egy igen erős tiltakozás van bennem, hogy más kényszerítse rám az akaratát. Én se tettem ezt soha senkivel! Szabad döntése mindenkinek merre halad.

Kutyák és én

Bemutatkozás

Vezetőségi tagként

Az élet nem csak kutyázásból áll

Az elmúlt tíz év

Tenyésztésben összefoglalva
1980-1992-ig
1992-2009-ig
Napjaink eredményei

Gondolatban , egy cifra káromkodás után , azt kérdezem. Ennyi nem elég? Szerinted tényleg engem kell számon kérni? Minden elhangzott észrevételnél , nekem kell szegezni a kritikát ? Bezzeg nem csinálod, nem értesz hozzá, tévedsz!
Nem lehetne, hogy mindenki önvizsgálatot tartson, ahelyett, hogy másra mutogatna? Gondolkodni ér!  Az sokat segíthetne mindenkinek.  Kérem, hogy aki képes rá, tegye meg !
( 2016. 10. 14.)
Bejegyezte: Tünde dátum: péntek, október 14, 2016

Kutyaiskolába jártam